Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 5. szám - Porczió Veronika: "Még a nem-én is én voltam": Lázáry René Sándor versei és a szerepvers poétikája

Az Ady-citátum az, ami a vers szerep felől való olvasását beindíthatja: mintha Lázáry egy jellegzetesen Ady költészetéhez köthető beszédhelyzetbe, szerepbe „bújna". Olvasható volna úgy a költemény, mint egy Ady maszkját felöltő kortárs költő verse. Az „Ady maszkját felöltő kortárs költő verse" szerep azonban nem előzetes és tartós adottság, hanem csak azáltal képződik, hogy Ady versnyelvének jellegzetes szavait, szerkezeteit idézetként olvassuk, s közben felfigyelünk az idézettektől való eltérésekre is. Lázáry versében a lírai én beszédhelyzetét az Ady-idézet, a paratextus szituálja, a Lázáry-vers az Ady-verssel való párbeszédben szólal meg. Ez azt jelentheti, hogy szükséges számára valami külső, már kimondott, már elbeszélt ahhoz, hogy a saját szubjektumkonstrukcióját megalkossa. Figyelemre méltó, hogy Ady verse olyan (nyelvi) előzmény, amely egy megkettőződött, polemikus szubjektumképletet közvetít, s Lázáry ezt írja tovább, az ő szövegében az én szétszabdalódása még tovább zajlik.

Termékeny lehet az Önarcképet összeolvasni további Lázáry-versekkel. Érdemes szemügyre vennünk a Férfiszó, Antonius Kleopátrához címűt, mely ugyanabban a lapszámban jelent meg, mint a fentebb elemzés tárgyává tett opus.

A „Nem az vagyok, ki voltam, Kleopátra. / Nem az vagyok: magam széttékozoltam" verskezdet felidézi bennünk a korábban olvasott verset, annak „Fél életet éltem két alakban, / Tékozlón, szinte félholtan" és „Magam lányokra, szép szavakra / Elosztogattam, szétszórtam" sorait. Mintha a tékozlón és a szétszórtam alak vonódna össze és egyesülne széttékozol- temként, és ezt csak felerősíti az, hogy ez az ige is együtt jár (ráadásul a ragozott létige) a szubjektum kimondásával (mint a korábbi versben is), még pontosabban negligált kimondásával: „Nem az vagyok." Ez a kijelentés az utolsó kivételével minden strófa elején megjelenik: az első kettőben kétszer, a harmadikban már csak egyszer, a negyedikből (mely maga is tekinthető „csonka" strófaként) pedig hiányzik. Ugyanez a csökkenő (elfogyó) tendencia figyelhető meg a személyes névmások, személyragok esetében is. A következő négy sor („Megkaptad tőlem Krétát, Szíriát, / Föníciát, egész Kilíkiát, sőt ráadásul / Engem is, ki többet értem egykor hadvezérként, / Mint e mocsokteli tartományok...") kibontja a szét- morfémát, megmutatja a szétszóródást, hiszen az én romlása („többet értem egykor") mintegy a tartományok megszerzésének a logikai következményeként tűnnek föl. A ragozott személyes névmás következő sorba való áthajlása a vers szintaktikai szintjén érzékelteti a szubjektum valamitől, valamilyen korábbi állapotától, voltától való elválását, eltávolodását („Nem az vagyok, ki voltam"). A versben további példákat is találhatunk az efféle enjambement-okra: „Sok puszta névnél, címnél többet értem / Én": „Egy párthus kölyök is könnyűszerrel elbánik / Velem"; „ Úgy elpuhultam / Én"; „lassan mindenek / Magamra hagynak".

Az én (a címben történő azonosításból következően: Antonius) magát „átutalta" a megszólítottnak (Kleopátrának), odaadta magát neki („Megkaptad tőlem [...] sőt ráadásul / Engem is"; „Tiéd a dús színpompás Napkelet — / S az is, ki több volt minden napkeletnél."). A következő strófa strófaközepi hosszú mondata a két szubjektum egymásba oldódását sejteti a vagy hangalak kétféle jelentéséből adódóan, hiszen az érthető választó kötőszóként, de akár egyes szám második személyű létigeként is. Ez utóbbi „kihallását" felerősítheti, hogy az ezt megelőző mondatokban erős az odafordulás a te-hez, a te valamiként való megszólítása („bocsáss meg, istenasszony!"; „édes hiszem...„te drága szajha!"). A „Már egy taknyos méd öreg / Egy kicsapongó örmény némber vagy / akár I Egy párthus kölyök is könyvem én lakom." „Énlakán sem én lakom"; Férfiszó, Antonius Kleopátrához (Forrás, 1997/4. 19.) - „Nem az vagyok, ki voltam", „Nem az vagyok"; Névtelen, címtelen (Székelyföld, 2003/2. 10.) - „De már nem én vagyok", „Én sem én vagyok"; Osvát Kálmán elutazik (Alföld, 2012/12. 4-5.) „Voltam, vagy mégse voltam - éltem itt én?", „Voltam, vagy mégse voltam - éltem én itt".

60