Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
változásoknak, de a legmeghatározóbb szerepet a mélyben lezajló változások, átalakulások játszották. De ha így volt ez, ahogyan mondta, akkor miért fordult visszájára minden, kérdi magától a már szinte történelmi távlatot teremtő három évtized elmúltával. 32. A kilencvenes évek elején válaszolt a tokaji írótábor szervezőinek kérdésére, arra kérdeztek rá, hogy a magyar irodalom mennyiben felelt meg a történelmi kihívásoknak. Válaszában arról is beszélt, hogy a magyar társadalmat a nyolcvanas évek közepétől kettős változás érte, egyrészt visszaszorult, majd pedig szétesett a szocialistának nevezett társadalmi berendezkedés, másrészt új kihívás is jelentkezett, az új civilizációs változás kihívása, az, amivel a nyugati és a távolkeleti világ már találkozott, s amelyet az információs társadalom kihívásának nevezhetünk. Ennek kapcsán idézte Max Weber kifejezését a világnak a varázslat alóli feloldódásáról, később kedvelt kifejezése lesz majd ez. Még később azt is megérzi majd, hogy a világban elfoglalt helyével kapcsolatban is szembe kell néznie azzal, amiről Max Weber beszélt. Mindezt azért mondta el itt, hogy jelezze, a nyolcvanas évek közepétől, de talán már korábbi időszakot is említhet, az ösztönös érzékelésre hivatkozva a hetvenes évek végéig tud visszanyúlni, érzékelte a hagyományos irodalmiság szétesését. Max Weber általa idézett kifejezése a következő összefüggésben íródott le: „A növekvő mértékű intellektualizálódás és racionalizálódás annyit jelent, [...] hogy tudunk valamiről vagy hiszünk benne: azaz, csak tőlünk függ, és akár mindenről megbizonyosodhatunk, tehát nincsenek közbejátszó titokzatos, kiszámíthatatlan hatalmak, amelyek belefolynak a dolgokba, így mindezeket a dolgokat - elvben - számításokkal uralmunk alá hajthatjuk. Ez azonban annyit jelent: a világ feloldódik a varázslat alól. "* Megörült, amikor észrevette, hogy Arthur E. Imhof az Elveszített világok című, számára nagyon fontos könyv szerzője is idézte Webernek ezt a gondolatsorát. Max Weber: A tudomány, mint hivatás, Állam, politika, tudomány, fordította: Józsa Péter, KJK, 1970, 137-138. 33. Amikor az irodalommal kapcsolatban lévő pályáján elindult, több szerep betöltésének a vágyát is kitűzhette volna. Gondolhatta volna, lehetne kritikus, akár még vezérkritikus is, összetoborozhatna egy nemzedéket, erősíthetné a csoport összetartozás-tudatát, küzdhetne a nemzedék tagjainak érvényesüléséért. Saját kora irodalmában és előző időszakok irodalmában is számos példát látott erre. (Itt osztja meg a felismerését, ahhoz, hogy valaki a saját korának az irodalmát értse, jól teszi, ha egy korábbi időszak 50
