Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
milyenek a gazdasági mutatók, arról, hogy hogyan működik a gazdaság, ezeket most mondja, amikor napi rutinkérdésekké váltak, de foglalkoztatta az ingázók helyzete, a nővéreké, az, hogy lehetséges-e tudós tanárrá lenni az adott körülmények között, milyen az értelmiség társadalmi megbecsültsége, s így tovább. Tájékozódási ösztönét követte azzal, hogy szinte rávetette magát a legkülönbözőbb társadalmi kérdésekre. Azt hitte, ha tud valamiről, akkor az megoldhatóvá is válik. Rosszul gondolta ezt, mert ahhoz, hogy társadalmi szinten is cselekvő emberré váljon, nem volt meg benne az elég erő. Az idő vágyott megértését az jelentette volna számára, ha így-úgy megszerzett, összerakott ismereteit társadalmi színtéren mondja el, s velük kapcsolatosan vállalja a cselekvést is. A cselekvésnek ehhez a formájához soha nem jutott el. Ha publikált, akkor szakkérdéseket érintett, ha előadást tartott, akkor is, a társadalmi-politikai színtérre soha nem lépett ki. Egyszer önmagának is meg kell majd magyaráznia azt, hogy miért történt ez így. A rendszer megreformálásában a nyolcvanas évek közepétől már kevesen hittek, s nem is ideológiai okok miatt hittek egyre kevesebben a rendszerben, hanem inkább gazdasági okok miatt. A nyugati világ akkor már közelebb került hozzájuk, az embereket nem lehetett a határok közé szorítani, egyre többen láttak egyre többet abból a kinti világból akkor, amikor itthon egyre csak a megszorítások jöttek. A politika kapcsán azt gondolta, hogy a Nyugat kényszeríti majd a rendszert bizonyos lazításokra, ahhoz, hogy kölcsönökhöz jussunk, némi engedményt is tenni kell, gondolta, s úgy tudja, nem volt egyedül ezzel az elképzelésével. Különösen erősen adott alkalmat a szellemi és politikai konfrontációra az ezerkilencszáznyolcvanöt őszén Budapesten megrendezett Európai Kulturális Fórum, a körülötte zajló viták különböző csatornákon hozzá is eljutottak. Az 1975-ben, Helsinkiben megrendezett Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmánya rögzítette, hogy időnként tanácskozáson vitatják meg az európai államok kulturális politikáját. Első szocialista országként Magyarország kapta meg a jogot, hogy 1985. október 15-étől kezdődően Budapesten rendezze meg e kelet-nyugati csúcstalálkozót. A kulturális fórumnak külön jelentőséget adott, hogy azzal egy időben zajlott a genfi Gorbacsov-Reagan-találkozó. Nemcsak a magyar hivatalosságok, de az egész szocialista tömb kiemelt fontosságúnak értékelte a hathetes, majd' 900 meghívottat (írókat, tudósokat, filmeseket, politikusokat) felvonultató budapesti rendezvényt. Az illetékesek mindent elkövettek, nehogy a nyugati állampolgárok közül egyesek felszólaljanak a »béketáborban« tapasztalható szólás- és sajtószabadság-hiány vagy a kisebbségek (romániai, szlovákiai magyarok, bulgáriai törökök, szovjetunióbeli zsidók) üldözésének ügyében.* Az ebből az „alkalomból" megrendezett ellenzéki ellenfórumról Nővé Béla a következőket írja: „A magyar állambiztonság már több mint fél évvel korábban értesült a tervezett rendezvényről. Mégis, a belügyi szervek csak az utolsó pillanatban intézkedtek, hogy a Hotel Intercontinental igazgatósága a teremfoglalást visszamondja, megfosztva ezzel a Nemzetközi Helsinki Szövetséget a nyilvános rendezvény lehetőségétől. Ám a kötetlen nemzetközi találkozó mégsem maradt el: október 15-én a 37
