Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
hogy ha a Forrás megszűnne, akkor Bács-Kiskunban és Kecskeméten egyhamar nem indulna új folyóirat, ha egyáltalán indulna utána egy lap. A mából nézve is látja, hogy nem azért tartották magukat távol az aláírásoktól, ellenzéki mozgásoktól, mert ezt taktikai szempontból is átgondolták, ezt még ma sem tudja kimondani, pedig a múlt megszépítésének az elmúlt időszakban számtalan példáját látta már. Voltak bizonyos kapcsolataik a legtöbb szellemi-ellenzéki csoportosulás irányába, vagy ha nem voltak, megkereshették volna ezeket a kapcsolatokat, de számukra az irodalom, az írás csak a maga nyilvánosságával együtt létezett, ezért - legalábbis benne - fel sem merült a szamizdat kiadványokban való szereplés. Keresték a szabad teret önmaguk számára, de a különböző területeken zajló csatározásokat, például a bős-nagymarosi vízlépcső körüli csatározásokat, sőt még a határokon túli magyarok körüli csatározásokat is az adott rendszeren, azaz a szocializmuson belüli küzdelmeknek látták, ennyit talán elmondhat a többiek nevében is. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer kialakításának terve az ötvenes évekre nyúlik vissza, a vele kapcsolatos csehszlovák-magyar államközi szerződést 1977-ben írták alá. Tulajdonképpen a Dunának a két államot elválasztó teljes szakaszába való beavatkozást jelentette volna, része lett volna a Dunakiliti mellett épülő duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvíz-csatorna a hősi erőművel és a nagymarosi vízlépcső, hozzá szintén erőmű csatlakozott volna. A terv ellen Magyarországon környezetvédő mozgalom alakult ki, középpontjában a Duna-körrel, a tiltakozások összekapcsolódtak a rendszerváltás irányába mutató történésekkel, s politikai jellegűvé váltak. Bár a csehszlovák oldalon (az akkori állami berendezkedésre utal ezzel a kifejezéssel) számos eleme megépült, Németh Miklós miniszterelnök a magyar oldalon 1989-ben felfüggesztette a beruházást. 1988-ból őrzi A Duna - Egy antológia című kötetet*, a kötetben Mészöly Miklós, Mándy Iván, Esterházy Péter, Csurka István, Kornis Mihály, Takács Zsuzsa, Eörsi István, Határ Győző, Horgas Béla, Csoóri Sándor, Vas István, Kányádi Sándor, Kemenczky Judit, Karinthy Ferenc, Szántó Piroska, Szeberényi Lehel, Márton László, Németh Gábor, Megyesi Gusztáv, Duray Miklós, Tábor Adám, Rácz Péter, Petőcz András, Nagy Gáspár, Lezsák Sándor, Zalán Tibor, Géczi János, Szilágyi Ákos, Krausz Tivadar, Garaczi László, Balaskó Jenő, Brasnyó István, Sziveri János, Berták László, Beney Zsuzsa, Balassa Péter, Géher István, Kukorelly Endre, Kántor Péter, Szőcs Géza, Petri György és Kodolányi Gyula írásai szerepeltek. Úgy érzi, felkiáltójelet kellett volna tennie a felsorolás után, azzal talán érzékeltetni tudta volna, hogy a magyar irodalom egésze felsorakozott a Duna mellett. *A Duna - Egy antológia, szerkesztették: Vargha Balázs, Nagy András és Perczel Anna. Statisztikai Kiadó Vállalat, 1988 10. Akkor keveset látott abból, hogy mi is ennek a tervnek a lényege, mégis érezte a tiltakozók igazságát. Nem tud mást mondani, a leosztás ilyen volt, ha a hatalom 32
