Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Nem korszerű szeretnék lenni, hanem időszerű: (Németh János keramikusművésszel beszélget Ménesi Gábor
- Hogyan jutott ahhoz a munkához?- Az előző rendszer pozitív intézkedése volt az a rendelet, melynek értelmében a beruházó az építkezések után befizetett egy bizonyos összeget a központi kasszába, s ezt közintézményekben, iskolákban, köztereken műalkotások felállítására fordították. Elosztásáról a Képző- és Iparművészeti Lektorátus döntött, pályázat vagy meghívás útján választották ki az alkotókat. Éveken keresztül kaptam ezúton különböző megbízásokat. Születtek persze olyan alkotások, amelyek a kommunista ideológiát közvetítették, de voltak olyan művészek, akik az említett támogatás segítségével töretlenül járták a maguk számára kijelölt utat. A harkányi dombormű kiindulópontja Az ördögszántotta hegy című népmese volt - ezt dolgozta fel versében Pákolitz István -, amely elmeséli a fürdő keletkezésének történetét. A befogadó figyelmét elsősorban a főalak, az ördög vonja magára, aki haragra gerjedt, leugrott a hegycsúcsról, és ahol a földbe fúródott, a néphit szerint ott fakadt fel a harkányi büdös víz.- Milyen módon dolgozott?- Még gyári éveim alatt jöttem rá, hogy ha kubusokból kerámiaszobrot tudok építeni, ugyanez megvalósítható domborművek esetében is. Próbaképpen készítettem kályhacsempe méretű alkotásokat, ezeken János vitéz, Don Quijote, a Sárkányölő, valamint a Filozófusok alakját örökítettem meg. Talán ennek is köszönhető, hogy megkaptam a harkányi munkát. Módszeremet próbáltam nagyobb méretben továbbfejleszteni. Előbb minden alkalommal rajzos vázlatot készítek, majd pedig makettet, vagyis a dombormű bizonyos részletének kicsinyített változatát kiégetem, és azt nyújtom be a bírálóbizottságnak abban az esetben, ha pályázat útján dől el a megbízás. A vázlat persze csak kiindulópont, mert minden akkor dől el, amikor az elemek egymás mellé kerülnek. Korongozva készítem a dombormű egyes darabjait - főként csövekre, gömbökre, kúpokra, illetve azok félbevágott metszeteire kell gondolni s ezekből építem fel az alkotást. Emlékszem, javában dolgoztam a harkányi munkán, amikor Borsos Miklós meglátogatott műtermemben, hosszasan nézte a száradó elemeket, és elismerően szólt róluk. Egyes részleteit bemutattam 1969-ben a Képcsarnok Derkovits Termében rendezett kiállításon. László Gyula megnyitójában külön kiemelte, mennyire újszerűén alkalmazom képzőművész szemlélettel azt a hagyományt, amit a népi fazekasságtól örököltem. Mellette a Televízió Galériájának tizedik adásában szerepeltem, közel egyórás portré készült rólam. A műsort Somogyi József szobrászművész, Rapcsányi László és Poór Klára vezette. A harkányi domborművet egy kőfalra építettük fel, s az egyik fürdőmedence mellett került elhelyezésre.- Mi lett a sorsa ennek a domborműnek?- Több mint harminc évig a helyén maradt, majd amikor bővítették a fürdőt, el kellett távolítani. Ez úgy történt, hogy az egyes elemeket vaskeretbe helyezték, majd hátulról bontani kezdték a falat, és darabokban leemelték a domborművet. Elraktározták azzal az ígérettel, hogy valamikor visszaépíthetjük, ám erre azóta sem került sor.- Nem sokkal a harkányi munka után újabb nagy feladat várt önre, hiszen a zalaegerszegi fedett uszoda több mint húsz méter hosszú és százhúsz centiméter magas frízét kellett elkészítenie. Hogyan közelítette meg a témát?- Arra törekedtem, hogy a horizonton érzékelhető legyen a lebegés, és a vízi mitológia jellegzetes alakjait, a tengerek állatvilágát ábrázoltam. A dombormű két oldalát két hajó zárja, egy mai és egy régi gálya. A hajók oldalát vagy a vitorlákat nem tudtam átfogni korongon, így azokat lapokból raktam össze. Az uszodát Szerdahelyi Károly építész barátom tervezte, akivel három évtizeden keresztül együtt dolgoztunk. A belső térben helyeztük el az alkotást, a harkányi munkához hasonlóan kék hátteret alakítottam ki, abból tűnik elő a dombormű. 100
