Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Nem korszerű szeretnék lenni, hanem időszerű: (Németh János keramikusművésszel beszélget Ménesi Gábor

-Milyen volt az a családi miliő, amelyben felnevelkedett? Hogyan köteleződön el az egész életét meghatározó agyag mellett?- Nagyapám, Németh Gábor 1884-ben létesített Zalaegerszegen agyagáru- és cserép- kályha-készítő műhelyt, ahol fiaival, ifjabb Gáborral és Jánossal, az én apámmal együtt dolgozott. Másik nagybátyám, Lajos bácsi fazekas lett, az ő műhelye szomszédos volt a kályhás műhellyel. Ebben a házban nőttem fel, ahol az agyag mindig kéznél volt, és mondhatom, beleszülettem a mesterségbe. Felidézem egyik legkorábbi emlékemet. Kisgyerek voltam még, amikor egy alkalommal kiürült az agyaggödör. Lajos bátyám azt mondta, most pedig kimegyünk a Göcsejbe. Ez a Csonkahegyhátat jelentette, amelynek metszett hegyoldalán helyezkedett el a bánya, ahonnan a helyi fazekasok az agyagot nyerték. Emlékszem, éppen elállt az eső, amikor megérkeztünk, a nap is kisütött, és a fényben csillogni kezdett az agyag. Gyönyörű látvány volt. Gyerekfejjel úgy képzeltem, az egész Göcsej ilyen agyagból áll. Nagybátyám egyszer csak megszólalt, ez a mi kincses- bányánk, mondta. Természetes, hogy így tekintettek rá, hiszen az alapanyagot biztosította, a munkát, a megélhetést jelentette számukra. A levéltárban rábukkantam arra a korabeli céhlevélre, amely tanúsítja, hogy nagyapám befizetett egy bizonyos összeget, és ezáltal részesült a csonkahegyháti agyagból.-Miben volt más vagy jobb az ottani agyag annál, mint amit más vidékeken lehetett megtalálni?- A göcseji agyag képlékeny, jól nyújtható volt, és ennek köszönhetően rendkívül vékony falú edények készülhettek belőle, ami különösen sokat jelentett a nagy tárolóedényeknél, könnyű súlyuk miatt. Egyébként tőlünk 30 kilométerre, az Őrségben hasonló minőségű agyag állt az ottani fazekasok rendelkezésére.- Honnan származott a Németh család? Tősgyökeres zalaegerszegiek voltak?- Nem. Családom apai ága noszlopi származású volt, de nagyapám már Pápán született, ahol édesapját borkimérési jog illette meg, amolyan kárpótlás gyanánt, miután a szabadságharcban megsebesült. Híres kályhások működtek a városban, nagyapám tőlük tanulta a mesterséget, majd külföldre indult, Ausztriában és Stájerországban is munkát vállalt. Húszesztendős volt, amikor hazatért, és Zalaegerszegen telepedett le. Talán azért éppen itt, mert valaki szólhatott neki, hogy szükség van kályhásmesterre. Az emeletes műhely, amelyre gyermekkoromból magam is jól emlékszem, az ezerkilencszázas évek elején épült fel. A földszinten helyezték el a kemencéket, ugyancsak ott volt az agyag-előkészítő. Mindig szívesen néztem, ahogy a segédek mezítláb taposták simára az agyagot, melyben egyetlen szemcse nem maradhatott. Az emeletre került a formázóműhely, valamint nagyapám külön műhelye. A helyiség közepén állt a legalább egy méter átmérőjű esztergakorong, melynek egyik végét a padlózatba, a másikat a mennyezethez rögzítették. Ez a műhely igazi szentély volt, ahová mi, gyerekek nem léphettünk be. Ha időnként mégis belopóztunk játszani, nagyapám szigorúan kizavart bennünket.- Milyen kályhák készültek ott?- Erről sokat elárul az a korabeli hirdetés, amely 1901-ben a Magyar Paizs című hetilapban jelent meg a következő szöveggel: „Van szerencsém a n. é. közönség és a magas arisztokraczia becses tudomására hozni, hogy Zalaegerszegen, Újváros u. 31. és 33. sz. saját házamban levő dísz- és kályhakészítő telepemen és raktáromban minden, a mai kor és divat kívánalmainak teljesen megfelelő nagy választékú dísz-kályhák, a legújabb »Secession« és »Empirie« rendszerű, díszes kiállítású kályhák és építészeti díszítmények készletben vannak. A kiállítás és szilárdságért kezeskedem, s a legjutányosabb árban számítom. Szíves megrendeléseket kérve, maradtam kiváló tisztelettel: Németh Gábor agyag78