Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában

pedig a gyerekek szintén szertartásosan másznak föl a toronyra150, ahonnan Gergián a gyerekeket transzcendens magasságokba emeli föl: „Ültünk a torony tetején, félig lehunyt szemmel imbolyogtunk a zongora hangjára, a csillagok meg szinte az ölünkbe hullottak. Megfoghattuk őket, ha akarjuk, beszélgethettünk is velük; mieink voltak a csillagok. "151 Az ünnep végén pedig Gergián életét is adja azért az eszményért, amire a gyerekeket is lelkesítette: a kárókatonák védelmében hal meg, vértől mocskolt ruhájában, megint csak Krisztusra emlékeztetve, „széttárt karokkal" fekszik a földön152; a gyerekeknek kell visz- szacipelniük holttestét a tanyájára.153 Az író felnőttkorában játszódó Bevezető helyett és Utószó helyett című keretfejezetekből arról értesülünk, hogy az elbeszélőhöz hasonlóan gyerekkori barátai a madarak eltávo­zása után még évtizedekkel is visszavárják őket. Gergián utódja Péter lesz (a regénybeli Virág Péter személyében), az elbeszélő pedig, aki a helyi, azaz szenttamási nézőpontra utaló Tamás nevet viseli, azért is Tamás, mert eleinte nem nagyon hisz abban, hogy a kárókatonák valaha visszajönnének.154 A Gergián által elkezdett munkát Burai J. mégis be fogja teljesíteni a bizonytalan jövőben. Gergián legbizalmasabb hallgatójának, Burai J.-nek a nevéből a „J." itt már talán a „szeretett tanítványnak"155, a Jelenések könyve János apostolának a nevére utal, aki Jézus második eljöveteléről is írt: „Burai J. megfogadta, hogy visszahívja a kárókatonákat - mondja Virág Péter. - Lehet, hogy a darvakat is lehívja egyszer. Felnézünk a magasba, az égre, biztató kék fények csillognak egészen közelről. Nem először látjuk ezt a csillogást, de mindig jólesik újból látni. Mindketten meg vagyunk győződve róla, hogy onnan egyszer majd ismét lejönnek a kárókatonák. Lehet, hogy a darvak is. "156 A kárókatonák... narrátor főhősének tehát Tamás a neve, és először ebben a regényben bukkan fel egy rendkívül ellenszenves fiú, Torna Gyuri is, aki ebben a történetben átszúrja Virág Péter dobhártyáját, amitől az megsüketül.157 (A nyelv érzékelésének eszközét teszi tönkre első felléptekor, talán ez is szimbolikus...) Torna Gyuri a későbbi regényekben a mozi, illetve Keszler doktor utcája környékét uraló158 rivális gyerekbanda vezetőjeként tűnik fel, amely csapat tagjainak neveit - a vezetőjén kívül - nem tudjuk meg. Velük rengetegszer verekednek viszont össze a regényhős gyerekek, illetve ellenük szokták játszani a futballmeccseket is.159 Gion naplójegyzeteiben nemcsak azt írja, hogy gyerekko­rában a mozi környékét szerb gyerekbandák uralták, hanem azt is, hogy fiatalkorában a 150 „Ezt is komolyan, szertartásosan csináltuk. Kimért mozdulatokkal kapaszkodtunk felfelé a ködben, fel a hatodik kilátóra. Komoly arccal léptünk ki a csillagok alá." Uo., 246. 151 Uo. 152 Uo., 247. 153 „Nehéz volt Gergián, elernyedt a teste, nyögve cipeltük be a tanyaudvarra, onnan be a házba." Uo., 248. 154 Talán már sohasem jönnek vissza - mondom elkeseredetten." Uo., 170. 155 Vö. János evangéliuma, 19. fejezet 26. vers, 20. fejezet 2. vers, 21. fejezet 7. vers és 21. fejezet 20. vers. 156 Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza [1977] = G. N., Az angyali vigasság, i. m., 253. 157 Uo., 168. 158 „[Keszler doktor] minden este zongorázott, Burai J. meg elrévülten hallgatta, miközben kockáztatta azt, hogy elkapja őt Torna Gyuri bandája és akkor verekedhet velük, el is verték néhányszor Burai J.-t Torna Gyuriék, akik nagyon nem szerettek bennünket, és Keszler doktor az ő területükön lakott." Gion Nándor, Zongora a fehér kastélyból [1994 k.] = G. N., Az angyali vigasság, Bp., Nórán Libro, 2010, 462. 159 „A meccset Torna Gyuri beszélte meg az ottani telepes fiúkkal, és felajánlotta nekünk, hogy állítsunk össze közös csapatot a szomszéd falubeliek ellen. A felajánláson nagyon meglepődtünk, Torna Gyurit szívből utáltuk, őt is meg az egész bandáját, igen sokszor összeverekedtünk velük, aztán mégis elfogadtuk 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom