Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában

hogy „A kárókatonák örök időkre... - kezdte Burai J.", de Tamás belefojtotta a szót: „harapj a nyelvedbe. Majdnem elárultál bennünket. ”78 79 Máshol ismét: „A kárókatonák olyan szépek, hogy nem lehet lemosni őket - mondta dacosan Burai J. - Örök időkre itt maradnak."79 Nem lehet véletlen, hogy ez a mondat az, ami a gyerekeket rendszeresen fenyegető Kocsmárost a legjobban és végleg kihozza a sodrából: ha Gergián éppen akkor nem érkezik meg, a Kocsmáros képes lenne meg is ölni a gyerekeket. Vajon hogyan bőszíthet ez annyira egy felnőtt embert, hogy ölni tudna miatta? Nyilván úgy, hogy nemcsak a kárókatonák jelképesek, hanem a Kocsmáros alakja is az: utóbbi az erőszakot alkalmazó ellenséges hatalmat testesítheti meg.

A Kocsmáros nevű szereplő a regénybeli kislány, Bognár Aranka nagybátyja. Bár magyar a neve, hiszen „a Bognár Kocsmáros"-ként is említik, gyanús alak: a falu szerb részében, a mozi közelében, Keszler doktor utcájában van a kocsmája.80 Nos, erről a környékről mondta azt Gion, hogyha moziba ment, akkor mindig számított rá, hogy megverik, mert az olyan erősen ellenséges szerb része volt a falunak.81 A Kocsmárosnak unokahúgával, Arankával való kapcsolata azt a függő viszonyt testesíti meg, amely a kiszolgáltatott kisembert a mindenkori hatalomhoz fűzi. A Kocsmáros élelmet ad a családnak, de nyomasztó lelki terhet is jelent számukra82, mert - minthogy alkoholistáról van szó - életveszélyesen kiszámíthatatlan is. A kárókatonákra és darvakra lövöldöző Kocsmáros ugyanakkor konkrétabban a magyar uralmat felváltó, a közösséget létében fenyegető hatalmat és rendszert is jelképezi.83 Nemcsak a szimbolikus madarakra lövöldöz, a gyerekeket is gyűlöli, képes lenne meg is ölni őket.84 Ugyanakkor jelképezi a művészek, illetve a művészet és a hatalom viszonyát is. A buta, szoborszerűen statikus hatalomhoz képest a

78 Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza [1977] = G. N., Az angyali vigasság, i. m., 204.

79 Uo., 205.

80 Uo., 176.

81 Vö. Balázs Attila, Torzóban maradt beszélgetés Gion Nándorral = B. A., Világsarok non-stop, Zenta, zEtna, 2006, 163-176.

82 „Aranka iszkolt lefelé. Leereszkedett a vaskampókon, és meglapult a fal mellett. Hiába, a Kocsmáros a nagybácsija volt; minden vasárnap hozott valami ajándékfélét, főleg élelmet Arankáéknak. A kocsmáros arca már sötétlila volt, és egyre türelmetlenebbül topogott. Ezt csinálta majdnem minden vasárnap délután. Annyira egyformán csinálta minden alkalommal, mintha csak jó viccnek tartaná az egészet. De nem viccelt." Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza [1977] = G. N., Az angyali vigasság, i. m„ 180-181.

83 ,,— A Kocsmáros is orvvadász? - kérdeztem. - Rosszabb, mint a Ságik - mondta Gergián. - Tele van a kocsmája kitömött madarakkal - mondta Aranka kissé védelmezőén. - Nagyon szép kitömött madarakkal. - Láttam - rázta egyre hevesebben a fejét Gergián. - Elmentem hozzá nemsokkal azután, hogy a lábába durrantottam. Nem akart kiszolgálni, rám fogta a vadászpuskáját, megfenyegetett, hogy hasba lő. Kizavart a kocsmából, de a kitömött madarakat azért végignéztem. - Tudományos célokra tömi ki a madarakat - mondta Aranka. - Nekem egyszer megmagyarázta... - Hazudik - tiltakozott Gergián. - Még ha tudományos célokra tömné ki... de eladja őket külföldi vadászoknak. Azt a darut is, amit lelőtt... - Darut? - kérdezte Burai J. - Azt mondta, hogy itt nincsenek darvak. [...]— Tavaly tavasszal leereszkedett itt egy darucsapat - motyogta. - Bölcs, öreg daru vezette őket, sokáig keringett a tőzegbánya fölött. Végül leparancsolta az egész csapatot. Gyönyörű, nagy, fehér madarak voltak... Lehet, hogy megtelepedtek volna itt, de másnap este a Bognár kilőtt egyet közülük. A többi elmenekült, és azóta nem jöttek a tőzegbánya közelébe. Csak fent a magasban látom őket, amikor V alakban messze repülnek... Kinyitotta szemét, az arca mosolygós volt, de szeme kicsit megvörösödött. Úgy látszik, a darvakat még a kárókatonáknál is jobban szerette." Uo., 194-195.

84 „Szörnyen elváltozott az arca, látszott, hogy gyűlöl bennünket meg a rajzainkat, és egyszer, mikor Virág Péter a közelében surrant el, a Kocsmáros ököllel csapott feléje; kiterítette volna Virág Pétert, ha eltalálja." Uo., 181.

65