Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában
Az akácfa Szenteleky Kornélnak a már idézett Akácok az őszben című verse és az Akácok alatt címmel megjelentetett71, a délvidéki magyar írók első antologikus novellagyűjteménye nyomán tekinthető a Délvidéket jelképező növénynek.72 (Továbbgondolásra érdemes, hogy Szenteleky azt írta, hogy „ákácok alatt", és nem azt, hogy „akácok alatt". Szóhasználatát valószínűleg Adynak az Új Versek című kötete élén álló, „ Góg és Magóg fia vagyok én..." kezdetű költeménye, illetve ennek „Kárpátok alatt" szókapcsolata, azaz annak akusztikai hasonlósága motiválta73; másként modorosnak tűnhet az „ákác" szóalak egy 20. századi prózaantológia élén. Ady programadó versében a „Kárpátok alatt" szerkezetet a magyar nyelvterület, illetve a magyar irodalom szinonimájaként alkalmazza; Szenteleky pedig Ady nyomán a délvidéki magyar irodalom számára programadó írásában az „ákácok alatt" szószerkezeten a „délszlávországi" magyar nyelvterületet és ennek irodalmát érti átvitt értelemben.74) Azt is olvassuk A kárókatonákban, hogy a nagy, fekete madarak megérezték a helyieknek az irántuk való szeretetét, azért szálltak le az akácfára. És valóban, a magyarok a Délvidéken (is) csakugyan nagyon várták a magyar katonákat, és persze nagyon szerették volna, hogy ott is maradjanak; ez elkerülhetővé tette volna számukra a kedvezőtlen történelmi fejleményeket. A rendszerváltás után írott Ez a nap a miénk című, az 1941-1945- ös korszakkal nyíltan foglalkozó Gion-regénynek az az egyik leggyakrabban ismétlődő motívuma (legalább hússzor olvassuk a regényben!), hogy arról beszélnek, hogy a magyar katonák bárcsak „mindörökre"75, illetve a regényben ezzel szinonim módon használva: bárcsak „ezer évig"76 77 maradnának a Délvidéken, mert különben nagy baj következik: ,,— Ha a magyar csendőrök és honvédek ezer évig itt maradnak, akkor nem lesz semmi baj. [...] — És ha nem maradnak itt ezer évig? - Akkor ti, csángók, nagyon gyorsan meneküljetek el innen, különben legyilkolnak benneteket. "71 A regénybeli gyerekek leghőbb vágya is az, 71 „[...] mindenütt búza, kukorica, a lankásokon, homokos területen szőlő, [...] a csatornák és a folyók mentén szegényes, szomorú akácok. Ez vázlatosan az a környezet, amelyben élünk, amely hatással van ránk. Ebben a hatásban keresem azt, a szervesen egységes szellemet, amely minden egyéniségen, világ- szemléleten, írásművészeten túl összefogja efóld magyar elbeszélőit. Ha különböző színű és illatú virágokat gyűjtünk csokorba egy alföldi rétről, a virágok eredetét rögtön felismeri az, aki később a szobánkban találja a csokrot. Szeretném, ha ez ennél a csokornál, az ákácok alatt nyíló anthoszok kiválogatásánál is észrevehető lenne." Szenteleky Koméi, Akácok alatt = Bori Imre szerk., Ezredéve itt. Délvidéki magyar olvasókönyv, Újvidék, Forum, 2004, 224. 72 Bori Imre hivatkozott olvasókönyvének számos írása is megerősíti feltételezésem: Béla Duránci, Akác; Gál László, Szubotica stb. Megjegyzendő, hogy a 2013-as évi vajdasági magyar novellapályázat, a Gion Nándor novellapályázat első helyezettje Csík Mónika, Az akácosnál balra című műve lett, jelen sorok írójának, mint a zsűri tagjának véleményével egyezően. L. bővebben: http://www.magyarszo. com/hu/2034/kultura_irodalom/99096/ (Utóbb a színvonalas pályaműveket megjelentető novelláskö- tet címéül is Az akácosnál balra címet választotta a kiadó.) 73 „Góg és Magóg fia vagyok én, / Hiába döngetek kaput, falat / S mégis megkérdem tőletek: / Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?" Ady Endre, Góg és Magóg fia vagyok én... = Uő., Új Versek, Bp., Pallas Rt., 1906. 74 Az előszóban például ezt írja Szenteleky: „Azt szerettem volna bemutatni, hogyan élünk, érzünk, vágyunk, várunk, keresünk, búsulunk, hiszünk, csüggedünk, mosolygunk meg szeretünk Bácska és Bánát földjén, az ákácok alatt." Szenteleky Koméi, Akácok alatt. Idézi: Hózsa Éva, A novella Vajdaságban. Vajdasági Magyar Felőoktatási Kollégium, Újvidék, 2009, 179. 75 „Váry Jánossal is találkoztam a téglagyárnál. Azt mondta, hogy csángó magyarok jönnek a szerb telepesek helyére, és hogy mindörökre nyugalmas marad ez a vidék." Gion Nándor, Ez a nap a miénk [1996-1997] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 2007, 496. 76 Ez a nap a miénk. - Meddig fog tartani? - kérdeztem. [...]- Ezer évig. Ezer éve itt vagyunk, és itt maradunk még ezer évig." Uo., 457. 77 Uo., 550. 64
