Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában

mellékes mondat, hogy „Három évvel ezelőtt szálltak le az akácfára, s megérezték, hogy itt szeretik őket"62 [kiemelések tőlem, K. A.] különösen hangsúlyossá válik. Hiszen a magyar katonák „is" 1941-ben érkeztek meg a Délvidékre,63 és mint arról a rendszerváltás utáni Ez a nap a miénkben olvashatunk, fájóan rövid ideig, csak három és fél évig maradtak.64 A helyi irodalmi hagyományokra való tekintettel pedig az akácfa a Délvidéket jelképezheti az idézett mondatban. Annál is inkább, mert akácfa, amin a regénybeli kárókatona-telep van, a valóságban elég ritkán fordul elő vízparton, kárókatonák a valóságban valószínűleg sosem raknak rá fészket. A regényben viszont éppen harmincháromszor olvassuk, hogy a kárókatonák az akácfán fészkelnek, arra szállnak le, onnan indulnak halászni stb., és más fákról egyáltalán nem olvasunk velük kapcsolatban.65 Valószínűleg ezért olvassuk a Virágos Katona végén, a vajdasági magyarság önálló életét jelképező fejezetben is olyan sokszor, hogy virágzik az akác, illetve egy korábbi tanulmányomban66 említett, szintén jelképes Hofanesz-sírboltra is furcsa akácok hívják fel a fiúk figyelmét.67 „Nagyon elhagyatott és szomorú fák", „kétségbeesett gömbakácok'' - olvassuk róluk. (Ad prózaíró ilyen jelzőket egyszerű fáknak, ha nem szán nekik különleges szerepet?) A Sortűzben még azt is olvassuk, hogy a Hofanesz-sírbolt melletti gömbakácoknak a törzsét megsimogatták a fiúk, miután siránkoztak az 1941-ben, az 1942-ben, az 1943-ban és az 1944-ben elhunyt négy kislány rövid élete felett: ez is az érdekes emlékezésrítus része volt.68 Gion a saját családjának is hasonló környezetben remélt nyughelyét: „Szép sírhelyet választottunk apámnak, szép gömbakácok mellett, a temetés után arról beszélgettünk, hogy ide családi kriptát építünk, és szép sírkövet emelünk''69; Gion első regényében pedig egy japánakácra - helyi szóval szoforafára - nyílt az a helyiség, ahol a főszereplők összejöttek egyletesdit játszani.70

62 Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza [1977] = G. N., Az angyali vigasság, i. m., 193.

63 1944-3=1941.

64 „Kár, hogy a szépséges ezer év még négy esztendeig sem tartott - mondtam keserűen." Gion Nándor, Ez a nap a miénk [1996-1997] = G. N., Latroknak is játszott, Bp., Nórán, 2007, 620.

65 Például: „a hatalmas, kiszáradt akácfán vagy húsz nagy fekete madár üldögélt. Kárókatonák. Éberen őrizték ágas-bogas fészkeiket, horgas csőrüket előremeresztették, tollúk szépen csillogott a napfényben." Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza [1977] = G. N., Az angyali vigasság, i. m., 184. Vagy: „a szabad kárókatonák felröppentek az akácfáról, halászni mentek a folyóra." Uo., 236.

66 Gion Nándor temetői = Forrás, 2014. március, 112.

67 „Sírkő nem volt, az egész kripta alig emelkedett ki a földből, mindkét oldalára egy-egy gömbakácot ültettek valamikor, de a fák koronáját nem nyesegették rendszeresen, úgyhogy nem lettek gömb alakúak, göcsörtös ágaik szerteszét meredeztek, és ettől valahogy nagyon elhagyatott és szomorú fáknak látszottak. Tulajdonképpen ezek a kétségbeesett gömbakácok hívták fel a figyelmünket a Hofanesz család sírboltjára." Gion Nándor, Sortűz egy fekete bivalyért [1982] = G. N., Az angyali vigasság, Bp., Nórán Libro, 2010, 266.

68 „Lesütött szemmel háromszor körüljártuk a sírt, és háromszor elmondtuk: »Szegény Paula, szegény Angéla, szegény Blanka, szegény Noémi«. Aztán gyöngéden megsimogattuk mindkét gömbakác törzsét." Gion Nándor, Sort űz egy fekete bivalyért [1982.] = G. N., Az angyali vigasság, i. m., 268.

69 Gion Nándor, Napló részletekben [1994.] = G. N., Véres patkányirtás idomított görényekkel, i. m., 42.

70 „A kilenc nagy, ronda, zöld légy begyűjtése után még csak egy szabályos összejövetelt tartott az Egyesület hét rendes tagja. Meleg volt azon az éjszakán, ki kellett nyitni az utcai ajtót, hogy friss levegő jöjjön be a sötétből. Az ajtóval szemben egy gömbölyű koronájú fa nőtt, szoforafának hívják errefelé." Gion Nándor, Kétéltűek a barlangban [1968] = G. N., Börtönről álmodom mostanában, i. m., 2008, 85, illetve: „Fábián szétosztotta a papírlapokat, ceruzát vettek elő, és írni kezdtek. Az ajtón keresztül néha kinéztek a szoforafára, a levelei sötéten összehúzódtak, és még a rengeteg apró fehér virágot is eltakarták." Gion Nándor, Kétéltűek a barlangban [1968] = G. N., Börtönről álmodom mostanában, i. m., 90.

63