Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában
visszatértét a legszűkebb környezete, tehát körülbelül azok számára, akik kivételesen éneklés nélkül virrasztották át az éjjelt a Rózsaméz végén.42 Ezzel szemben viszont a magyar bevonulás előestéjén a Rózsamézben nem azt az örömöt előlegezi meg, amely a honvédek érkezése után a magyarokat a Délvidéken is jellemezte, hanem a második világháború szörnyűségeit, különösen pedig a legvégét vetíti előre. Nemcsak a fenti implicit utalásokkal, hanem kifejtve is, hiszen a következőket adja szereplői szájába: Hozzánk is eljutott - mondta Rézi. - Nehéz napjaink lesznek. Gyűlölöm a háborút. - Túléljük - mondta Gallai István. — Mi mindent túlélünk. "43 A fenti mondatok talán nemcsak az 1944-es, a délvidéki magyarság számára véres őszre, illetve az 1945 utáni újrakezdésre mutatnak előre, hanem talán még azon is túl. Sőt, Gion arra az esetre is felkészült ezzel a zárlattal, ha csak az 1944-es év utáni időszakkal folytathatta volna majd a regényfolyamot. Történeti tény, hogy a magyar csapatok 1941-es szenttamási bevonulása éppen hús- vétvasárnapra, az egyik legnagyobb, és biztos, hogy a legörömtelibb keresztény ünnepre, a feltámadás napjára esett. (A korabeli helyi magyar sajtó „kettős feltámadás" névvel is illette az eseményt.44) Ha a felszínen Gion nem is írhatott arról a készületről, amivel a magyar honvédeket a szenttamásiak várták, majd arról az örömről, amivel fogadták, azt megtehette, hogy a regény utolsó lapjain folyamatosan emlékeztetett, hogy az ünnep előestéje, az ünnepet megelőlegező nap: nagyszombat van.45 A vasárnapról viszont csak egyetlen mondatot olvasunk: „Reggel a magyar csapatok Szenttamásra értek."*6 Mondjuk ez is elegendő volt ahhoz, hogy egy, a rendszerváltás előtti bátor elemző elődöm a „magyar feltámadásra" való utalásként értelmezze a leírtakat.47 Az író halála miatt végleg lezárult életművet látva viszont ma már tudjuk: Gion végül nem volt képes a fentihez hasonló, visszafogott stílusban az 1945-ös évtől úgy folytatni a tetralógiát, mint mondjuk a Rózsamézet a Virágos Katona után. Valószínűleg főként azért nem, mert képtelen lett volna a múltnak a délvidéki magyarság számára legreménytel- jesebb 1941-es, majd leglesújtóbb 1944-es eseményeit letagadni, regényében átugorni, kihagyni, főleg hazug módon megszépíteni, azaz valahogyan olyan módon elmismásolni, ahogy azt az első világháború végének meg(nem)írásával tette a Rózsamézben. Arról, ami részben már neki magának is személyes emlék volt, arról 1918-cal és 1919-cel szemben valószínűleg olyan leplezetlenül akart írni, hogy minden benne legyen abból az időszakból, ami saját maga, családja és tágabb közössége számára is fontos volt, ezért inkább húsz évre félbehagyta fő művét. De csak azt, mert arról azért nem mondott le, hogy valamiképpen írjon arról a korszakról is, amely talán a legjobban foglalkoztatta. 42 „[...] a családban [...] nagy volt a boldogság a fordulat miatt, a postán, a községházán, sőt a rendőrségen ismét magyarul lehetett beszélni, és mellesleg, én is életben maradtam." Gion Nándor, Napló részletekben [1996] = G. N., Véres patkányirtás idomított görényekkel, i. m., 7-8. 43 Gion Nándor, Rózsaméz [1976] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 448. 44 „Az egész Tisza mentén Bácsfóldvár volt az egyetlen hely, ahol [...] a kettős feltámadás alkalmával nem került sor vérontásra, sem ember áldozatra, de egyetlen puskalövés sem dördült el." Reggeli Újság, 1942 május 2., szabadkai megjelenés; idézi: Pihurik Judit, Hideg napok: Délvidék, 1941-1944 = Rubicon, 2009/5, 24. 45 Például: „Csoszogó Törökék lámpát gyújtottak, a kecskelábú asztalhoz ültek, megvacsoráztak, húsvéti sonkát és főtt tojást ettek, utána bort ittak. Beszélgettek az asszonyokról és a gyerekekről, akiket nagyszombat estéjére Simon Károlyékhoz küldtek." Gion Nándor, Rózsaméz [1976] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 445. 46 Uo., 448. 47 „a feltámadás napjának emblémája a Megváltó történetét összekapcsolja a vajdasági magyarság történetével, sorsával." Odorics Ferenc, Módszer és szemlélet szintézise: Gion Nándor, Latroknak is játszott = Forrás, 1982/11., 93. 59
