Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában
II. Trükközés madárnyelven48 Aki ismeri Gion Nándornak A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényét, hibásnak vélhetné dolgozatom címét, pedig szándékos az elírás. Hogy miért választottam a fenti meghökkentő címet? Habár Gion Nándor fő művét 1976-ban félbehagyta, és ha a történelmi regény formáját ideiglenesen nem is tudta továbbvinni, már a rendszerváltozás előtt folytatta azoknak az üzeneteinek a kódolt vagy már-már szinte rejtjelezett közlését, amelyek egy, a Rózsamézet követő, 1941 húsvétjával folytatódó regénybe kívánkoztak volna. Minthogy különösen érzékeny volt a téma, Gion különösen ügyelt a tálalására. Az ifjúsági regény műfaját választotta, s benne egy olyan szimbolikus kifejezésmódot, amely jóval többről beszél, mint az 1941-1944-es időszak, de az is érthetően benne van. így jelenhetett meg az 1973-as Virágos Katona és az 1976-os Rózsaméz után rögtön a következő évben, 1977-ben Gion újabb regénye, A kárókatonák még nem jöttek vissza. Ez a regény a Rózsaméz lendületével íródott, és szokatlan allegóriarendszerével leginkább azokat a témákat feszegeti, amelyeket az olvasók a Rózsaméz folytatásától vártak, de amelyekről majd csak az 1997-es Ez a nap a miénkben olvashattak legközelebb, ott viszont már kendőzetlen nyíltsággal.49 A kárókatonák...-nak egészen más, misztikus, álom- vagy látomásszerű hangulata van, mint a vele egy ciklusba tartozó másik három regénynek. Míg a másik háromban is vannak szimbolikus kifejezések, nehezen kibogozható utalások, azok története érthető, minden stilizáltságukkal együtt valószerű és hihető, így őrzik a hagyományos ifjúsági kalandregények beszédmódját. Az alább részletesen ismertetett A kárókatonák.. .-ban viszont olyan sok a valószerűtlen vagy egyenesen irreális elem (a Kocsmáros hőzöngése, az Éhes Ingovány, Gergián személye és a hozzá fűződő viszony, a kárókatonák imádata, a bemutatott torony- építés célja stb., stb.), hogy lerí a történetről, hogy allegóriával állunk szemben. így A kárókatonák. .. egyáltalán nem tekinthető például a Sortűz egy fekete bivalyért társregényének50 vagy következő fejezetének.51 Azt, hogy A kárókatonák... allegorikus regény, már első elemzői is megállapították. A művet leginkább az elveszett gyermekkor allegóriájaként értelmezték, és kijelentették, hogy a gyermekek által értelmezhető jelentésrétegek mellett vannak csak a felnőttek számára hozzáférhető szintjei is. Mindamellett az elemzők a regény leg(hang)súlyosabb jelentésrétegeiről egyáltalán nem írtak. Ennek oka az lehet, hogy vagy nem értették meg 48 A jugoszláviai politikai sajtóban egy belgrádi újság szóhasználata nyomán az 1920-as évektől így nevezték a rejtjelezett közlést. Vö. Csuka János, A délvidéki magyarság története [1941], Bp., Püski, 1995, 45. 49 ,,[a rendszerváltás előtt] senki nem mert beszélni, mert nem lehetett beszélni arról, hogy '44 utolsó napjaiban nem négy, hanem negyven- vagy ötvenezer magyart fűrészeltek ketté, fejeztek le, kínoztak meg. Nekem ezt kellett volna megírni abban, amit ígértem, nem hagyhattam abba a háború végével. [...] Ezúttal is biztattak többen: írjam meg ezt is, mert elég sunyi vagyok ahhoz (mondták), hogy úgy meg tudjam írni, hogy igaz legyen, de ezt is megússzam. Addig töprengtem a feladaton, amíg megváltozott a világ. Mert ennek nem lehetett nekimenni úgy, hogy majd felületesen elkenem, majd valamit mondok, tudtam, ha az ember kimond valamit, akkor azt ki kell mondania. Úgy, hogy hiteles legyen, és súlya legyen." Elek Tibor, „...csak nézett ránk és hallgatózott" [2002-es interjú Gion Nándorral] = G. N., Véres patkányirtás..., i. m., 278. 50 Vö. Tarján Tamás, Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza = Borbély Sándor-Komáromi Gabriella szerk., Kortárs gyerekkönyvek, Bp., Ciceró, 136. 51 „Az én olvasatom szerint a két regény olyan szorosan összefügg egymással, amennyire csak két önálló regény összefügghet, s olyannyira egymás folytatása, hogy már azt is mondhatnánk: mintha egyetlen műnek lenne két fejezete." Elek Tibor, Gion Nándor írói világa, Bp., Nórán, 2009, 144. 60
