Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában
1945 közötti momentumokra kelljen majd visszautalnia, amelyekről politikailag korrekten is lehetett beszélni.27 Gion arra az esetre, ha bármilyen okból nem folytathatta volna majd regénysorozatát, a Rózsaméz utolsó fejezetében először is számot vetett az elszakított délvidéki magyarság első két évtizedével. Minthogy a regény utolsó oldalain számos baljóslatú előreutalással egy kalap alá veszi a helyi magyarság számára örömtelinek ígérkező magyar fennhatóságot a háború szörnyűségeivel,28 ebben a húsz év végi számvetésben kicsit többet is megengedett magának. Török Ádám ezt mondja Gion Antalnak: „Most is olyan rongyos vagy, mint húsz évvel ezelőtt. - Túléltem ezt a húsz évet - mondta Gion Antal. — Ez sem kis dolog."29 Mire Török Ádám: „Nincs már sötétkék ruhám. Apámék eladták. Eladták a varrógépeket és a kerékpárokat is [...]. A birkákból is sokat eladtak. Csak a sétabotom maradt meg, egy fehér kutyafejű sétabot."30 A Törökéktől kizsarolt hat lánc földért adott birkanyáj maradéka meg a sétabot azt jelképezi, hogy a jugoszláviai - hamarosan egy rövid időre újra délvidéki - magyarság föld nélküli paraszttá, illetve szinte nyáj nélküli pásztorrá vált, tehát a délszláv uralom első húsz éve után (és nagyrészt annak következtében) koldusszegényen néz szembe a hamarosan rá váró újabb megpróbáltatásokkal. A sétabotban benne van úr volta lehetőségének emléke, de Török Ádám botjának nem az az előkelő fehér négerfej-fogantyúja van már, amilyet bátyjai Brazíliából hoztak neki, hanem csak közönséges - és talán a neki kijutott kutyasorsot jelképező - kutyafeje. Gion Antal a számvetés után ugyanitt, a regény utolsó fejezetének elején, „1941 tavaszán, nagyszombat délutánján" arról beszél még, hogy „nem ajánlatos ilyenkor kószálni, veszélyes időket élünk", illetve elmondja, hogy azért kelt mégis útra, hogy elhozza a verbászi köszörűstől a borotváját, mert „zavaros napok jönnek, nem akartam, hogy esetleg elvesszen a borotvám és a nyírógépem. Szükségem lesz rájuk. "31 Az utóbbi mondat nemcsak a primer, hanem a mélyebb szinteken is vészjósló, hiszen több utalás is történik rá, hogy Gion Antal a borotvájával halottakat is szokott nyírni. (Egy korábbi fejezetben abból lehetünk biztosak valakinek a halála felől, hogy azt olvassuk, ő nyírta meg.32) Gion Antal szerint továbbá „az emberek lapítanak, behúzódnak a házukba. Azt mondják, hogy holnap vagy holnapután megérkeznek a magyar csapatok. Nagy a felfordulás... - Nekem jól jött ez a felfordulás - nevetett Török Ádám. - Ezért szabadulhattam előbb. "33 Gion Antal óvatoskodó és Török Ádám kaján megfogalmazásából azt érezzük, mintha csak a rablógyilkos Török 27 Bori Imre is erre a következtetésre jutott egy, a rendszerváltás előtti rádiós nyilatkozatában: „Gion Nándor regénytrilógiája ebben a pillanatban még csonka. Az elkészült két kötet alapján következtethetünk: a harmadik regény a Gallai család fólszabadulás utáni életét kell, hogy ábrázolja. [...] De a többiekre még vár az új világ, miközben a második világháború örvényeibe vesznek a szemünk előtt a Rózsaméz zárómondataiban." Bori Imre, Bevezető = A Virágos Katona: Gion Nándor szerzői estje, az Újvidéki Rádió, a Magyar Rádió, a Magyar írók Szövetsége és a TIT műsora a Kossuth Klubban. 28 Reggelre itt lesznek a magyar csapatok. Most hallottam a rádióban. [...]- Hozzánk is eljutott - mondta Rézi. - Nehéz napjaink lesznek. Gyűlölöm a háborút." Gion Nándor, Rózsaméz [1976] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 446M47. 29 Uo., 442. 30 Uo., 31 Uo., 441. 32 „Bálizs Mihály előkotorta vadászkését, és hasba szúrta Haramász Józsefet. Haramász József keservesen sóhajtott, felegyenesedett, megkapaszkodott a katolikus templom vaskerítésében. Később térdre esett, négykézláb mászott, hangosan nyögött, mint apja erős igáslovai, amikor a szekeret tépték ki a kátyúból, aztán az oldalára feküdt a vaskerítés mellett. Hajnalban az apja, Haramász András és Gion Antal jöttek érte, szekérre rakták és hazavitték. Otthon Gion Antal megborotválta." Uo., 267. 33 Uo., 441. 57
