Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában

házasok volnának."3 A regény végi esküvő ügyes írói fogás. Ha tetszik, cseles példázat. (Hogy valóban írói fogás, azaz Gion nem családjának általa ismert pontos történetét írta meg, hanem fontos ponton tért el tőle, az nagyanyja, Krebs Rézi feljegyzéséből tudható, aki azt írja, hogy valójában évekkel később kötöttek házasságot Gallai Istvánnal.4) Gion történetében, vagy ha úgy tetszik, példázatában, Gallai István a háború okozta megrázkódtatás által nő fel végre: megérti, hogy soha többé nem menekülhet el a Virágos Katona nyújtotta álomvilágba. Az író által „előrehozott" házasságkötéssel kezdődik el aztán Gallai önálló felnőtt élete. Szüleitől ekkor költözik el, és utána felesége családjánál, a sváb Krebséknél lakik. Gallaiék házasságkötése szimbolizálhatja a műben megjelenített közösség szempontjából vett „mi", azaz a vajdasági magyarság felnőtt, önálló (értsd: kisebbségi) életének a kezdetét, hiszen amint az egy-két utalásból sejthető, a Délvidék hamarosan el fog szakadni az anyaországtól.5 A történetben ugyanakkor a természet is ünnepel: tetőpontján van az akácvirágzás6, így a főszereplő párosnak a községházán való beiratkozása a küszöbön álló kataklizmára reflektálva a természettel együtt hirdetheti az élet folytatásának szükségességét a legnehezebb helyzetekben is. Az esküvő viszont arra is alkalmas, hogy hangulatilag elterelje a figyelmet a hamarosan elkerülhetetlenül bekövetkező tragédiáról. „Szép verőfényes tavaszi nap volt, fehér akácvirágok illata érződött a levegőben, és gyors szárnyú, apró madarak repültek az ég felé"7 - olvassuk továbbá, s itt, a regény legvégén még a jog és az igazság is valószínűtlenül látványosan diadalra jut majd, mint soha korábban és soha azután, mert kiderül, hogy a hatóságot mindaddig kicselező Török Ádámot csodálatos módon8 elfogták a (még éppen) magyar csendőrök. Gallai István és Rézi a községháza lépcsőjéről látja, hogy Török Ádámot végigkísérik a főutcán, és közben azt kiabáltatják vele, hogy mint katonaszökevény elárulta a hazáját. Közben pedig a rablógyilkos, aki ha anyagi érdeke azt diktálta, hogy vegye el, ami a másé, és eddig semmi jelét nem mutatta annak, hogy erkölcsi aggályai lennének, talán azért, hogy könnyítsen a lelkiismeretén, igyekszik még a többi gaztettét is kikiabálni. „Az emberek, a kalapok felett meg összeborultak az akácfák fehér koronái, az ágakról tömött fürtökben lógtak a virágok, és nevettek, nevettek a

3 Gion Nándor, Virágos Katona [1973] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 197.

4 „A fiam, István született 1919-ben, a lányom született 1921-ben, és törvényesen esküdtünk 1924-ben." Krebs Teréz feljegyzése, idézi: Horváth Futó Hargita, Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában, Újvidék, Bölcsészettudományi Kar, 2012, 94.

5 „kellene egy ideiglenes szerb uralom, hogy megállítsa az elmagyarosodást. Remélem, a szerbek feljönnek idáig. - Még mindig nem értem egészen - mondta Péter Huth. - Majd megmagyarázzuk részletesen - mondta az evangélikus lelkész." Gion Nándor, Virágos Katona [1973] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 175.

6 Mintha Gion dacosan ellenkezne Szenteleky Koméinak Akácok az őszben című, a Délvidék elsza- kítottságának fájdalmát (is) kifejező versével: „Alinak az akácok bús, bácskai őszben, / kopaszul, szegényen s türelmesen állnak, / szél rázza fejüket, fejsze csap húsukba. / Nincsen épp jó sora az ákácfáknak. // Alinak csendben, árván a csatorna mentén, / állnak szerteszórva a Tisza vidékén, I akác-bánatokról sir zörgő harasztjuk... / Fanyar akácfüstöt fúj a zsellér kémény. (...) Ne nyögjetek, tartott, bácskai ákácok, / sáros világtoknak ha nincs fénye, pírja, / lesz azonban ünnep, lesz még egyszer május, / s a sok ákácillat összeborul sírva!" A teljes vers olvasható pl.: Bori Imre, Ezredéve itt: Délvidéki magyar olvasókönyv, Újvidék, Fórum, 2004, 270.

7 Gion Nándor, Virágos Katona [1973.] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 197.

8 Sosem tudjuk meg, hogyan juthatott csendőrkézre a számonkérés elől mindeddig sikeresen meglógó, most is megtalálhatatlan búvóhellyel, bizalmas segítőkkel és a lopott csónak formájában biztos egérúttal rendelkező Török Adám. Talán saját maga adta fel magát a hatóságnál...?

51