Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában
Kur ez Adám István A katonák még nem jöttek vissza Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszer- váltás előtti prózájában I. „Virágnyelvi trükkösködés"1 1973-ban jelent meg Gion Nándor történelmi regényfolyamának első kötete, amelynek Virágos Katona a címe. A regény cselekménye 1898-ban indul és 1918 tavaszával ér véget. A későbbiekben Latroknak is játszott címmel tetralógiává terebélyesedő regényfolyam az 1960-as évekig mutatja be a délvidéki Szenttamás történetét egy család sorsában. Annak ellenére, hogy a Virágos Katona című regényben utalások vannak az első világháború elvesztésére, amit a szereplők biztosra vesznek2,1918 tavaszán a történelmet kicsit is ismerők és a hivatkozott regénybeli utalásokat felfogók számára teljesen meghökkentő módon idillel: békével, szerelemmel, házassággal, szóval teljes happy enddel fejeződik be a kötet. Sőt, a későbbiekben tetralógiává váló regényfolyamnak az 1898-as kezdő dátumtól az 1960-as évekig folyamatosan haladó cselekményében, a szinte hiánytalan kronológiát tartó regényfolyamban itt egy markáns szakadás is következik. Erre a kiabáló hiátusra eddig talán még senki nem mutatott rá, valószínűleg éppen azért nem vették észre, mert olyan feltűnő, hogy kiböki az ember szemét. Mert hiszen a sorsfordító 1918-as év legesemény- dúsabb része (nyara, ősze, tele), a teljes 1919-es év, illetve az 1920-as év eleje is hiányzik a cselekményből. Hogy mi történt Szenttamáson (és a Délvidéken) a tetralógia időszalagjának 1918-as tavasz végi és 1920-as tavasz eleji szakadása között, arra a regényszöveg 1918-as utolsó és 1920-as első elvarratlan szálai nem nagyon utalnak. Sőt, ellenkezőleg, a történet jelentéshálójának felszínén inkább elkendőzik a történteket. A Virágos Katona 1918 májusában azzal végződik, hogy a frontról hazatért Gallai István és Krebs Rézi bejelentik a községházán, hogy össze akarnak házasodni, majd csókolóznak a községháza lépcsőjén, „mintha máris 1 Vö. Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván, „Hiszek az álmokban, mindenekelőtt a saját álmaimban"- beszélgetés Gion Nándorral = Tiszatáj, 1994/6., 15-17. 2 Német szereplőtől: „Ezt a háborút szerencsére elveszítjük - mondta a verbászi evangélikus lelkész, és kezével nagy keresztet rajzolt a levegőbe. [...] - De hiszen a Monarchiával együtt mi is elveszünk. Mi, bácskai németek. Félő, hogy a szerbek akarnak majd uralkodni felettünk. - Akkor vesznénk el, ha a Monarchia megnyerné a háborút - magyarázta az evangélikus lelkész. -[...] A magyarok már most is túlságosan erősek itt Bácskában is. [...] A szolgalelkű németek pedig lassanként beolvadnak közéjük. Határozottan jól jönne egy ideiglenes szerb fennhatóság, ez megzavarná ezeket a félnémeteket, és visz- szavedlenének egészen németekké." Gion Nándor, Virágos Katona [1973] = G. N., Latroknak is játszott, Bp., Nórán, 2007, 174.; ill. magyar szereplőktől: „[Váry János és Frédi nagyságos úr] folyton arról beszélnek, hogy mi lesz azután, hogyha elveszítettük a háborút. - Elveszítjük a háborút? - Persze. A Monarchia szét fog hullani." Gion Nándor, Virágos Katona [1973] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 179. 50
