Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Lanczkor Gábor: Belső barokk – Rilke ötödik elégiája

„Du dann, Liebliche, du, von den reizendsten Freuden stumm Übersprungne. Vielleicht sind deine Fransen glücklich for dich -, oder über den jungen prallen Brüsten die grüne metallene Seide fühlt sich unendlich verwöhnt und entbehrt nichts.

Du,

immerfort anders auf alle des Gleichgewichts schwankende Waagen hingelegte Marktfrucht des Gleichmuts, öffentlich under den Schultern."22

Az, hogy e szakaszban a lány ruházatának antropomorfizált leírásában finom eltéréseket találunk a festményen szereplő alakhoz képest (rojtok - a reprodukción legalábbis - nem láthatóak az öltözékén, míg mellén a selyem kékes, és nem zöld-ezüst színűnek tűnik), még inkább szoborszerűvé, ily értelemben véglegesen egésszé, teltté teszik a leírással összenézett picassói figurát, akinek finom arca (talán) mély melankóliát tükröz (válltól lefelé nyilvánvaló), míg a festményen való szerepeltetése a kompozíciós egyensúlyon túl éppoly kevéssé tűnik egyértelműen fölfejthetőnek, mint az elégia kiragadott költői képei.

22 „Te akkor, kedves, te, / akit a legvonzóbb örömek / némán átalszökdelnek. Talán boldogok / helyetted a ruharojtjaid -, / vagy ifjú és feszes melleden / a zöld-ezüst selyem érzi úgy, hogy végtelenül / elkényeztetik, s nincs semmi hiánya. / Ah, te, / egyensúly ingó mérlegtáljaira mindig/ másképp odatett piaci áruja a közönynek, / válltól lefelé nyilvánvaló!" Tandori Dezső ford.

49