Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Lanczkor Gábor: Belső barokk – Rilke ötödik elégiája
Lanczkor Gábor Belső barokk - Rilke Ötödik elégiája „De köznap is csodásán kedvére az embereknek van köntös az Istenen. Az ismeret elől elrejti arcát, s a levegőt művészettel takarja." Friedrich Hölderlin: Görögország. Harmadik változat (Lator László ford.) Mielőtt rátérnék a fejezet fő tárgyát képező Rainer Maria Rilke-vers, az Ötödik elégia elemzésére, feltétlenül szükségesnek gondolom dolgozatom szempontrendszerének koordinátái közé helyezve legalább röviden szemügyre venni Rilke talán leghíresebb versét (ekphrasziszát), az Archaikus Apolló-torzó című petrarcai szonettet. A vers címében1, ha az eredeti szöveget vesszük szemügyre, mindhárom szó azonos súllyal szerepel: Archaischer Torso Apollos - a német nyelv szabályainak megfelelően a birtokos a birtok után kerül, így a kanonikus magyar változattal ellentétben kötőjel sem töri meg a jelző mögött álló, szabályszerűen kapitálissal kezdett főnév, majd a toldalékkal ellátott tulajdonnév kiegyensúlyozott sorrendiségét.2 Az Apolló-szonett címsora a Neue Gedichte3 számos művével analóg módon a leírandó tárgy puszta megjelölésének tetszik, legalábbis elsődlegesen. Általános köznyelvi jelentése mellett (vagy azon túl) az adott kontextusban az Archaischer a görög művészettörténeti korszakra vonatkoztatható, egészen pontosan az i. e. hetedik és az i. e. ötödik század kezdete közötti időszakból fennmaradt építészeti, képző- és ipar- művészeti alkotások utólagosan így címkézett halmazából egy Apollót ábrázoló szobortöredékre.4 A jelző, illetve művészettörténeti terminus a klasszikus kornak a hellenizmus idején visszhangzott, majd továbbörökített, jól olvasható valóság- és szépségeszményéhez képest egyfajta visszalépést mutat; az archaikus kor szobrai statikus tartásukkal és az archaikus mosollyal egyszerre tűnhetnek (számunkra) merevebbnek, stilizáltabbnak, ezen keresztül jelentésükben is enigmatikusabbnak; ugyanakkor (a szakrális formájukban rög1 Rainer Maria Rilke, Válogatott versek, Magvető, Budapest, 1961. A magyar nyelvű gyűjteményes kötetek közül - a Duinói elégiáktól eltekintve - ezt a kötetet használtam. Az Apolló-szonett kanonikusnak mondható magyar fordítása Tóth Árpádtól származik. 2 Jegyezzük ide, Tandori Dezső a maga fordításában megtartotta a címben szereplő szavak eredeti sorrendjét: Archaikus torzó: Apollónként magyarította a szonettet. Vö. Rainer Maria Rilke, Versei, válogatta és fordította Tandori Dezső, Eri Kiadó, Budapest, 2007, 45. o. 3 Uő, Die Gedichte, Insel, Frankfurt am Main, 2003. 4 A vers primer ihlető forrásának hagyományosan a Louvre Milétoszi torzóját tartják, amely nem az archaikus, hanem a klasszikus korból származik. Ám azt gondolom, hogy mivel a szonettben semmilyen megjegyzés vagy utalás nem található erre, illetve az ekphraszisz konkrét tárgyára, elemzésem során megengedhető, hogy a költő által a kérdéses művészettörténeti korszakra tett egyetlen szövegszerű utalást (archaischer) szorosan olvassuk; annál is inkább, mert a rendkívüli műveltségű Rilke tökéletesen tisztában kellett legyen az esetleges terminológiai zavarral. 42
