Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész
A tanyáktól mindenesetre különböznek, s nemcsak méretben, hanem lelkűiéiben is. Nem hasonlítanak a Pintér Lajos által megírt nagymama-arcú tanyákra, itt a kerítésen belül vad kutyák őrzik gazdáik vélt nyugalmát. 21. Kecskemétre kerülésükkor, a Széktói stadion is távolinak tűnt a várostól, ma bármikor kigyalogolna oda, ha volna kedve és ereje focimeccsre menni. De nincs. Valamikor még volt, igaz, csak egyszer-kétszer, aztán úgy döntött, hogy soha többet nem megy ki meccsre. Emlékszik egy Kecskemét-Kazincbarcika meccsre, még a nyolcvanas évek közepéről, talán az NB II-be jutásért avagy maradásért játszották, osztályozó volt. Tétmeccsnek számított, nagy küzdelmet várt, de a játékosokat nem érdekelte, hogy mi lesz az eredmény, következésképpen az sem, hogy mi lesz velük, mert hát valamennyire ennek a meccsnek az eredményétől is függött pályájuk további alakulása. Tíz évvel korábban még elképzelhetetlen lett volna egy ehhez hasonló, lélek- telenül lejátszott mérkőzés. 22. Az eltelt időben számos tanulmányt, könyvet olvasott el Kecskemét történelméről, múltjáról. Valamennyi nézőpontjától különbözik Szilágyi Zsolt Homokváros című munkája. Szilágyi Zsolt Kecskemét fejlődéstörténetét történeti földrajzi nézőpontból mutatja be, s ebben a fejlődéstörténetben három jól elkülöníthető lépcsőfokot ír le, a 14-15. századi szint a 16-17. századi szint alapját jelentette, ez az utóbbi a város 19. századi látványos fejlődését alapozta meg, mondja a szerző. Elemzésének a lényegét az adja, hogy ennek a folytonosságnak a meghatározó tényezőit mutatja meg, majd a város sokarcúságát írja le, a várost homokvárosként, tanyás városként, barackvárosként, piacvárosként, gyermekvárosként is leírja, majd azt mutatja meg, hogy az a sokarcúság miképpen olvadt bele a nyitott város képébe. A maga pár évtizedes tapasztalatát látta igazolva a történeti elemzés által. Idézi Szilágyi Zsolt összegzését: „A város földrajzi adottságai a helyi mentalitás nélkülözhetetlen elemét képezték. E viszonyrendszer nélkül a kecskemétiség veleje 'megfoghatatlan'. Ezért olyan fontos a Homokváros, a Tanyás város, a Piacváros és a többi arc hangsúlyozása. Ez mind ugyanaz a város. Az arcok ezért egymás nélkül nem értelmezhetők, és csak együtt jelentik azt, amit. Ezeken keresztül érthető meg az említett kecskemétiség több szintje. Az évszázadok során, a sajátságos városfejlődésből levezethetően, egy erősen földhözkötött vállalkozói, 'parasztpolgári' mentalitás alakult ki, amelynek - a földbirtokon túl, a kortársak szerint - központi eleme volt a 'kereskedői szellem' és a ’vagyonszerzési vágy'. Mindez hatással volt a sajátos társadalomszerkezet kialakulása mellett arra is, ahogyan például a szociális ügyeket kezelték, és ahogyan a kultúra hangsúlyos szerephez jut(hat)ott a városban a 20. század első felében. Még akkor is felfejthető 24
