Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész
a helyi mentalitás többrétűsége, ha időközben a város hírnevét a 'valóságosnál' csillogóbb máz vonta be. így kerülhetett Kecskemét a 'gazdagváros' vagy a 'parasztváros' szerepébe, de a kortárs írók tollán keresztül így kerülhetett az akkori politikai narratívába is - mint a Gyermek és a Gyümölcs városa. Hogy e gyakorlatban mögöttes tartalmak húzódtak meg - nem kétséges. "* ‘Szilágyi Zsolt: Homokváros. Kecskemét történeti földrajzi látószögek metszetében, Kecskemét írott Örökségéért Alapítvány, 2012, 152. 23. Miután leírta a főtérről azt, amit leírt, végigsétált a főtéren. Nem tervezte ezt az utat, teátrális lett volna, ha utólag ellenőrzi az érzéseit, gondolatait. Úgy alakult, hogy Ágival végigsétáltak a főtéren. Régen tették ezt meg. Régen még vásárolni jártak, üzleteket néztek, mostanra ez eltűnt az életükből. Szombat reggel kimennek a piacra, aztán elmennek az egyik nagyáruházba, megveszik mindazt, amire a jövő héten szükségük lesz, újabban ennyi a vásárlás. Cipőt, ruhát, ha keresnének is, a főtéren már alig- alig találnának maguknak, a könyvesboltban, nem a régiben, az már megszűnt, hanem az annak a helyétől egy sarokra lévőben egyre kevésbé talál magának könyvet. Most, amikor végigsétáltak a téren, péntek délután volt, öt óra lehetett. Kiállításmegnyitóról jöttek, s bort kerestek ajándéknak is, s maguknak is. Volt idejük arra, hogy a város legjobb szakboltjába menjenek be, így kerültek a főtérre. Péntek délután volt, öt óra felé járt az idő, a március közepi hirtelen tavasz addigi legmelegebb napja volt. A város akkorra már elcsöndesedett, a főtér legalábbis csöndes volt akkor. Ismét megnézte magának a Városházát s az előtte lévő teret, a burkolatot. Élvezték a napsütést, örültek egymásnak, s közben valamiféle elrendezettséget, állandóságot is érzékelt. Mintha öröktől való lett volna a pillanat, s mintha öröktől való lett volna az a térrészlet, amelyikben éppen álltak. 24. Annyi tudatosság minden, egyébként máig megőrzött naivitása ellenére már a nyolcvanas években is volt benne, hogy a társadalmi változások szükségességét felismerje. Úgy gondolja, hogy teljes joggal, s nem az utókor által biztosított tisztánlátással mondja, a társadalmi tapasztalatai éreztették meg vele akkor, hogy mindennek meg kell változnia. Az iskoláknak, a tanításnak, a folyóiratoknak, a könyvkiadóknak, a magyarromán viszonynak, mindennek. Tudta, hogy vannak megfigyelések, tudta, milyen bűnöket követtek el a múlttal szemben, tudta, hogy csonkítják meg a magyar irodalmat. 25
