Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész
Most, hogy írja ezt a könyvet, lesz harminchárom éve annak, hogy először végigment a kecskeméti főtéren. Hagyja most a várost, csak a tér változásait nézi. A változásokat nem rendszerezi, s nem is elemzi őket, pusztán leírja azt, hogy mi változott a téren azalatt az idő alatt, ami óta ő is a városban él. Először is megváltozott a tér burkolata, a tér nagyobbik részére díszburkolat került. A térnek a valamikori Sajtóház előtti, elkülönülő részén felszámolták a szovjet emlékművet, ennek helyén, ugyancsak a tér többi részétől elkülönülve létező kisebb teret építettek, itt az oszlopokat kerámiatáblák díszítik, ennek egyikéhez-másikához ő adta a díszítőelemeket, szövegeket, ezt megköszönve égették bele a nevét az egyik agyagtáblába. A főtér középpontjába Hírős forrás névvel szökőkutat állítottak, oda, ahol a téren keresztülhaladó két út találkozik. A Rákóczi út elejéről, a térről szembenéző tanácsköztársasági emlékművet, népszerű nevén a Vasmarcsát eltávolították, a Cifrapalota homlokzatát felújították, az épület sarkán, az eredeti helyén bejáratot alakítottak ki, a bejárat fölé, ugyancsak az eredeti módon elhelyezték a Cifrapalota feliratot. A térről kivezető Kéttemplom köz állapota az elmúlt két évtizedben leromlott (a Rákóczi utat viszont felújították), a Városháza állaga is erősen romlott, ennek faláról eltávolították Sinkó Ervin emléktábláját, ahogyan a közelben lévő művelődési központ is elvesztette Erdei Ferenc nevét. A Városháza teraszáról rendszeres harangjáték szól, ez nem volt korábban. A tér közelében új épületek emelkedtek, a könyvtáré és a Malom plázáé, az utóbbi felépítése a hajdani malom helyén nagy vitát váltott ki, ezzel eltűnt annak a lehetősége, hogy a malom jellegzetes és a városhoz kötődő épületét kulturális célra hasznosítsák. Minden változás ellenére még mindig vannak zöld szigetek a téren, ezekben még mindig el lehet rejtőzni, üldögélni lehet egy magányos pádon, nézelődni is lehet még, s olvasni is lehet még. 20. Családi életük a főtéren, de még a tágabban vett belvároson is kívül zajlott. A széchenyivárosi albérlet után kerültek a Leninvárosba, a Lenin-szobor melletti házba, ma ez a ház, noha nem mozdult el a helyéről, a Rávágy téren áll, annak előtte is így hívták ezt a teret, aztán újra a Széchenyivárosban éltek, annak az akkori szélén, s onnét jöttek a Vacsiközbe. A Rávágy teret leszámítva valamennyi általuk lakott lakás körülbelül egyenlő távolságra van a főtértől, huszonöt-harminc percnyi járásra. Régebben általában busszal járt be a városba, mostanság inkább gyalog, vagy Ágival kocsival. Időbe tellett, míg minden irányban megtapasztalta a város, így mondja, képzelt szélét. Ez a város ugyanis nem határozott vonalakban ér véget, szinte átnő a körülötte lévő falvakba, vagy szórt házak hosszú sorával terjeszkedik beláthatatlan távolokig. Nagy telken álló házak, az egész telket körbefogó, téglából épített kerítéssel, sokszor minden fa és bokor nélkül. Nem tudja, hogy a valamikori tanyák előképet jelentettek-e ezeknek az egymástól távol álló házaknak a felépítéséhez, vagy inkább az újgazdag elkülönülés hívta életre őket. 23
