Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész

város is visszahúzódik ilyenkor önmagába, a polgári örökségként létező házak, épületek az elzárkózást hirdetik.

Természeti jelenség ez a tér, él, lélegzik, létezik.

15.

Azt, amit az előbb leírt, fenntartásokkal kell kezelni.

Két évvel ezelőtt megváltozott az élete, a munkája más, összetettebb lett, mint korábban volt, s a szerkesztőség is újabb helyre költözött, immáron nem a főtéren található, hanem a főtértől hárompercnyi távolságra.

Akkor, amikor először elindult a Kerámia Stúdió irányába, a könyvtárnál megnézte az óráját, s megnézte akkor is, amikor a Stúdióhoz ért.

Hárompercnyi volt az út.

Három perc, s érezte, hogy kikerült a főtér vonzásából, itt már más térképző erők uralkodnak, mint a főtérnél.

Ráadásul a stúdió a lakásuk irányába esik, így reggel és este, amikor megy be dolgozni, aztán indul haza, nem megy keresztül a téren.

Hónapokig fejet lehajtva dolgozott, tudta, hogy azokban a hónapokban semmi mást nem tehet, csak dolgozhat.

Nagyobbrészt így van ezzel most is, csak időnként pihenőket is megenged magának.

Ilyenkor kimegy a főtérre.

16.

Természeti jelenség ez a tér, mondta, de teremtett jelenség is, éppen ez a tér tanította meg arra, hogy egy tér, ha valóban jogot formál erre a kifejezésre, akkor több, mint önmaga, egy-egy közösség léte, környezetéhez és a világhoz való viszonyulása mutatkozik meg általa. Egyáltalán nem tartja véletlennek, hogy a terek létével, lélektanával nemcsak az építészek, hanem tudós írók, gondolkodók is foglalkoznak.

A szépség kifejezéshez nehezen kapcsolódik a funkcionalitás szóban kifejeződő ridegség, mégis azt mondja, hogy ennek a hosszú évszázadokon keresztül formálódó térnek a szerkezete mélyen benne gyökeredzik a tágas síkon laposan elterülő város történetében. Ez a tér ugyanis nem önmagában létezik, hanem valóságos tércsoportok együttese, s így, lassú terjeszkedésével, szétfolyásával szinte leképezi a város egészének formáját.

Maga a főtér, ha önmagában nézzük, őrzi a hagyományos főterek négyzetestéglalap alakú formáját, a hozzá kapcsolódó, s belőle indulóan kiöblösödő terek viszont a különböző városrészekkel való kapcsolatra utalnak, ha szabad ismét ezt a kifejezést használnia, funkcionális egységet teremtenek a központ és a tőle távolabbra eső területek között. A szélesen elfekvő alföldi városban ugyanis a középpont irányába haladva szűkült le a tér úgy, ahogy ehhez a ponthoz illően le is kellett szűkülnie, a főtéren kívül maradt a város hétköznapi élete, a valamikori természet- szerű állathajtásokkal, a külső tér irányába egyre növekvő forgalommal együtt.

20