Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész
A tércsoport mára sem formálódott egységes egésszé, a zsinagóga és a Cifrapalota között, a vasút irányába a Rákóczi út zöld foltja mellett vezetődik le a forgalom, a Csongrádi út irányába a Kálvin téren, kicsit odébb pedig a Kéttemplom közön keresztül lehet eljutni, itt, az egykori ferences kolostor, a mai Kodály Intézet előtt ismét csak egy picike térrel találkozunk, a Városháza előtt önálló térként jelenik meg a Kossuth tér, innét - a Batthyány utca mellett - a Lestár téren lehet kijutni a város szűkén vett középpontjából, a másik irányba viszont a Széchenyi téren keresztül lehet kijutni a városközpontból, míg a főtér középpontjából - a Kálvin térrel ellentétes oldalon - az Arany János utcán keresztül újabb térhez jutunk, a hajdani - és most már ismét ezt a nevet viselő - Gyenes térre, a két említett „végpont" között pedig ismét két teret találunk: az evangélikus templom előtt kinyitott, s roppant bájos terecskét, s a megyei könyvtár háta mögött létrejött új teret. Ezt a nagy téregyüttest a város történetiségét magukba sűrítő épületek kisebb-nagyobb tömbökre tagolják, a tér egységessége azonban nyilvánvaló, ennek felismerése eredményezte a terület „zárttá" formálását, azt, hogy a Kiskörúton belüli területet a korábbinál jóval nagyobb mértékben lezárták az autós közlekedés elől. Cs. Szabó László, a kiváló esszéista, tudós, város- és művészettörténész a huszadik század elejének kolozsvári főterét így írta le: „Az a hatalmas, négyszögű piactér, a négy oldalról merőlegesen ráfutó utcákkal úgy volt kiszabva a 14. század óta, hogy még eszményi reneszánsz városok mértanba szerelmes, olasz tervezői is nagyot néztek volna, ha látják. Vajon ki lehetett a névtelen, nagystílű rendező, olyan igényű, mint egy városalapító császár? Sok-sok évszázadban gondolkozhatott, mert ma se szűk még. Talán ezer évig látott előre, mint valamikor a magabiztos rómaiak, akik egyébként az Óvár területét erődnek használták s megrakták őrséggel."* *Cs. Szabó László: Város a század elején, in: Cs. Szabó László: Hűlő árnyékban. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bem) kiadása, 1982, 7. 17. Ennek a térnek a valódi funkciói túlmutattak a térbeli központon, a tényleges központban ugyanis ott kellett lenniük azoknak az épületeknek, amelyekhez kapcsolódva a közösségi-városi élet zajlott. A kecskeméti főtéren a Városháza mellett áll a katolikus Nagytemplom, a főtér együttesén belül pedig megtaláljuk a ferences templomot, a református templomot, a - most már új feladatot betöltő - zsinagógát, az előbb említett, gyönyörűen kibontott, s önálló, kicsi térrel megajándékozott evangélikus templomot, s a görögkeleti templomot, a templomok együttese önmagában is a toleráns város gyönyörű jelképe... A téren iskolát, pénzintézeteket, gyógyszertárat, könyvesboltot találunk, itt volt a Sajtóház is, annak a belső udvarra néző tetőterében volt a szerkesztőségük. Szívesen mondaná, hogy minden ott van ezen a téren, aminek ott kell lennie, de ma már ezzel nem mondana igazat. A múlt idő használata talán helyesebb, annak ellenére, hogy ez a tér máig él, működik. Minden ott volt ezen a téren, aminek ott kellett lennie, ezt mondja, s hozzáteszi ehhez azt is, hogy ma már nincsenek egyetlen központtal bíró városok. 21
