Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész
Legalábbis azt hitték, hogy kialakultak az életük keretei, most, amikor ezt a könyvét írja, ismét átalakul körülöttük a világ, nem tudja, sikerül-e talpon maradniuk az átalakulások közepette. A hetvenes években kilépett az otthoni világból, ha tudományoskodó kifejezést használna, akkor azt mondaná, hogy a poszttradicionális világból az adott időszak követelményeinek megfelelően a szellemi világba lépett át. Az ezer- kilencszáznyolcvankilenchez köthető változások megváltoztatták az életüket körülvevő társadalmi kereteket, ám érintetlenül hagyták, természetesen jókora leegyszerűsítéssel mondja ezt, mert az élet minden területén történtek változások, azt a mikrokörnyezetet, amelyikben éltek. Most minden más kérdésen túl új kérdést kell az időnek velük kapcsolatban megválaszolnia, azt, hogy a maradék munkával tölthető idejüket az eddigi keretek között tölthetik-e el, vagy ezeket a kereteket, s velük együtt őket is elsodorja a változások sorozata. 7. Mi marad meg az emberben a történésekből? - kérdezi. A kérdéshez újabb kérdés tapad. Mi őrződött meg benne az olvasmányaiból? - kérdezi, a maga világához hasonítva a kérdést, egyre gyakrabban magától. Ezt a második kérdést talán könnyebb megválaszolnia, mint az elsőt. Ha szövegszerűen nem élne benne egyetlen sor sem, ha minden regény történéssora eltűnt volna az emlékezetéből, mondja, akkor is számtalan könyv világlátása őrződött meg benne. A könyvek íróinak világhoz való viszonya, magatartása, alapmondandója. Ha egy-egy könyvet ezeknek a fogalmaknak a segítségével próbál felidézni magában, akkor ma is képes visszamenőleg felfejteni a könyvek világát. A valamikori történésekkel kapcsolatban bele kell helyeznie magát a történések idejébe, s akkor felsejlenek előtte azok körülményei, az azokhoz hozzákapcsolódó beszélgetések, mondatok. Az időt, az éppen történő időt kellene kizárnia magából ahhoz, hogy az a másik, a felidézett olvasások által megőrződött valamikori idő elfoglalhassa a maga helyét. 8. Ági az évtized első felében otthon volt a lányokkal, ő végezte munkáját a szerkesztőségben, órákat tartott, író-olvasó találkozókra mentek, írni próbált, olvasott, tanult, próbálta megérteni azt a helyet, ahova került, kerültek. Küzdöttek a megélhetésért, próbálták elviselni a mindennapok gondjait, az albérletből tanácsi albérletbe kerültek, később lakáshoz jutottak, környezetüket igyekeztek, mint mindig, a maguk képére formálni. Akkor nyilván sokan többet dolgoztak nála, nagyobb terük nyílt második, majd harmadik állás vállalására, lehetőségük nyílt a napi munka után vállalati 14
