Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Térey János: Találd meg a kiutat!: vers

Dolina belehallgatott, eközben egy karkötőre gondolt, És máris ott forgatott a kezében Egy pompás, finoman gravírozott,

Drágaköves ezüst darabot.

Biztosíték lesz az örök kötelékről,

Egyszerre bilincs és kvázi erényövi,

Mosolyodon el. Nem is olyan méregdrága,

Hm-hm.

„Na, mi van, idén kihagyod Az anticiklon-konferenciát Honoluluban?",

Kérdezte Alma ma reggel,

Elmondhatatlanul édesen.

„Én még csak-csak mennék,

Honoluluba meg aztán pláne,

Csak az állam habozik a finanszírozással."

„Megértjük őket, bébi. És téged is,

Te most lettél kulcsfigura, szörnyű nagy emberré változtál... Ha jólesik ezt gondolnod, én nem bánom.

A frontok és a szupercellák, a vagány felhőutak...

Te adod le a narancs riasztásokat,

Te tudod egyedül, hogy mi a szélirány..."

„És ha csak egy órát is késlekednék, picikém,

Százak, mit százak!, ezrek kerülnének veszélybe."

„Meg te is." „Igen, akkor úgy rúgnának ki,

Mint a sicc." „Irgalom nélkül, gondolom."

Arra figyelt föl, hogy valaki nézi, merően nézi.

És mosolyog. Megismerte, Joó Bori volt az,

Leleplezésekre specializálódott újságíró,

A felesége barátnője. „A, szia, Borikám." Puszi.

Bori meglékelte a Bortársaságot is,

Elárulta barna papírzacskója.

Bori nem volt igazán szép nő, túl magas és száraz szőke.

Ó, ha neki elmondhatnám..., merengett Iván.

Mert a jó hír az, hogy hajnalban végre basztak.

Két hónap utáni Annyi undorító És lealázó veszekedést követően Dolina maga sem tudta, hogyan sikerült;

Mindenesetre félálomban történt.

És olyan pazar volt a reggeli, mint évekkel ezelőtt:

Pazar, pedig puritán, pirítás és vaj, ahogy mindig.

És most érzi a test jóllakottságát. És nem csak a testét. Úristen, szokott-e eleget gondolni rá,

Hogy mennyire szép felesége van,

10