Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Térey János: Találd meg a kiutat!: vers
Hogy mennyire ellenállhatatlan a vádlija hátulról is? És hogy mennyire nincsenek gátlásai az ágyban (Bár az életben, sajnos, igen). És Alma jó ember, bár az ügyfelei nem. Hálás-e eléggé ezért a nőért a Teremtőjének? Mennyire pikáns lenne, ha Bori tudná, Hogy mit művel az ágyban a barátnője. De Almából majd úgyis kiszed mindent, Mert a nők richtig kibeszélik az ilyesmit is. Az a rossz, hogy ezt a fajta katarzist Senkinek sem lehet elmesélni, Illetve lehet, de tömény ízléstelenség; O mindig súlyosan zavarba jött, ha mások A nemi életük részleteivel traktálták Mondjuk egy vendéglőben vagy a villamoson... Ehelyett most udvariaskodott Borival is. „Hát te?" „Fodrásztól jövök." „Jó a hajad. És folyton rólad hallani." „Te szívatsz?" „Azt bírom benned, hogy olyan szorgalmas vagy..." „Hm?” „Ez nálad szinte már vallásos buzgalom. Úgy téped le az álarcot ezekről A hittérítő szélhámosokról, Panamázó alpolgármesterekről... Bravó! És mindig igazad van. Szép kis adventjük lehet." „Nehogy egyszer te is sorra kerüljél, Iván!" Dolinának kifelé megakadt a szeme Egy hirdetésen. Nagy, színes plakátra nyomták: TALÁLD MEG A KIUTAT, AGYALÁGY' IMPOSZTOR! RÁNGASSAD KI MAGADAT KITALÁLT POKLODBÓL!, Szólította föl olvasóját egy pszichiáter csodadoktor A kevésbé veszélyes kuruzslók közül. Dolina arra gondolt, hogy ideje volna őt Magát is kirángatni ebből-abból, Megtalálni saját nyűgeiből a kiutat; Gubancaiból és gubancaikból... Rájuk férne némi masszázs és kényeztetés. A kiégettség, a levertség volt a mi címkénk, De már föltámadóban, igaz?, gondolta. 11
