Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Sándor Iván: (Meg)érintések

Köszönet Kapuscinski - így utólag.

A fiatal Tórizs Eszter A Vanderbilt-jacht hajóorvosáról írt kritikájának (Jelenkor, 2014. december) a regényen túl a problémát is jól értelmező címet adott: Hányféle változata van a múlttörlésnek? Találó mottót is csatolt hozzá a Booker-díjas kanadai író, Yann Martel Beatrice és Vergilius című regényéből: „Egy orvos így szól hozzád: Ez a pirula törli az emlékezetet. Elfelejted a szenvedést, a gyászt. Viszont minden más emléked is kitörlődik. Beveszed?"

A korszak „kezében" ott a „pirula". Lassan emeli a „szájához"...

A humanista kultúravilág elenyészőben. Ertékei-fogalmai erodálnak. Már a nagy szakadás innenső partján vagyunk. írtam már erről. Idéztem Canettit: „... a nélkül, hogy észrevette volna, az emberiség egészében véve elhagyta a valóságot... ám ezt már észre sem tudjuk venni."

A felejtés elleni nagy felhívás volt ez több mint hét évtizede. A felejtés elleni küzdelmet a felejtéstől való félelem izzítja fel. Kertész Imre életművéről tudtommal eddig még nem mondták el, hogy az ilyen félelemből született.

A Sorstalanság utolsó mondatai: „...beszélnem kell nekik legközelebb, ha majd kérdik. Ha ugyan kérdik. S ha csak magam is el nem felejtem."

Kertész életműve: a felejtéstől való félelem leküzdése. Amivel Az utolsó kocsmát zárja: „Mindig volt egy titkos életem, s mindig az volt az igazi."

És mi ez a „titok"? A szembeszállás a felejtéssel.

A képzelet világában minden billeg. A regénykonstrukció ezt a billegést stabilizálja. De úgy, hogy a billegést vízióvá formálja.

Alom: egy gödörbe léptem, megbicsaklott a bokám. Felriadva percekig érzem a fájdalmat.

1942-43: Auschwitz, Sztálingrád, Don-kanyar.

Füst Milán mindeközben a zsidótörvények által rákényszerített kirekesztettségében, baljós jövőjét is érezve írja egyik legjelentősebb művét, A feleségem történetét. A teljes reménytelenségben.

Mezítláb a Himalájára.

Száz év történelme jégkockában: magyar múlt.

Ha kiolvad egyszer, a hullámai mindent elárasztanak.

Bizonyos életkor alatt nincs mit elfelejteni. Az ötven-ötvenöt év alattiak számára nem, vagy alig létezik huszadik századi múlt.

Ha nincs mire emlékezni, akkor nincs mit elfelejteni. Maradhat a szorgos ismeretgyűjtés és a rekonstrukció.

Példa: az Auschwitz utáni második nemzedék helyére a harmadik nemzedék lép. A huszonhárom éves Szöllősi Barnabás elküldte az Egy tábor maradandósága című írását. Treblinkában járt. Milyen a harmadik nemzedék számára találkozni,

4