Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Sándor Iván: (Meg)érintések

hetven év után, azzal az elképzelhetetlennel, amely már hetven éve is elképzelhe­tetlen volt? Egyetlen mondatot emelek ki a kiváló írásból. Az egykori tábort őrző pisz- tolyos férfi gyanakodva kérdezi a látogatótól: „Budapestről jött? Ha budapesti, honnan hallott Treblinkáról?" Szöllősi Barnabás Kertész Imrétől választott mottót az írásához: „A probléma, tisztelt hallgatóim, a képzelet." A képzelet nemcsak a tapasztalattal és az emlékezéssel, a rekonstrukcióval is kéz a kézben jár. 1956. október 23. ötvermyolcadik évfordulója. Mit jelent ma a lakosság túlnyo­mó többségének ötvenhat? Semmit. Gondoskodott erről a korábbi fél évszázad és a mai közöny. A Kossuth térről már eltávolították a forradalom emléklángját. Esti sétáimon nagyjából száz ház előtt haladok el. Hármon láttam nemzeti zászlót huszonharmadikán. Ha az uralmi manipulációt kiiktatjuk, akkor is mást jelent ötvenhat az átélők- nek, a második, a harmadik nemzedéknek. De erről szólva is működhetne a kép­zelet. Mintha működésképtelen volna. Új motívumok a Hamlet értelmezésében. Tizennégy éve írtam: „Herbert Fortinbras búcsúztatója című verse a támpon­tok egyike lehet arról, hogy az európai kultúrában meddig volt napirenden a rendezett világegyetem helyreállíthatóságának reménye, továbbá (a vers) a támpontok egyike lehet, amikor feltesszük a századvég kérdését, mit jelentenek a mítoszok működésképtelenségé­vel kapcsolatos újabb tapasztalataink... a versben olyan kérdések fókuszálódnak, amelyek gyökeresen más kultúrakorszakra mutatnak..." Idéztem a versből Gömöri György fordításában Fortinbras szavait: „Így vagy úgy el kellett pusztulnod Hamlet, nem voltál életrevaló / kristályfogalmakban hittél, nem az emberi agyban." Hamlet Horatiót szólítja fel utolsó szavaival, hogy mondja el a „nem tudó világnak", mi történt: ármány, csalás, gyilkolás. Kérdés: hol van Horatio. Az ezredfordulón Bagossy László új rendezésében már alig van a színen. Fortinbras érkezésekor már eltűnik. Elfelejtette a rátestált üzenetet? A közönyös világ nem is kíváncsi rá? Amnéziája megegyezik a korszak amnéziájával? Sokszor keltem át Budapesten, a legemlékezetesebben 1944. november 18-án, amikor az Óbudai Téglagyár gyűjtőhelyéről a hatvan év és tizennyolc év közötti sárgacsillagosokat elindították a hegyeshalmi halálmenetbe, s bennünket, gyere­keket és öregeket a svájci diplomata, Carl Lutz közbenjárására a pesti vöröske­resztes menhelyekre transzportáltak. A Dunán rohamcsónakokra szerelt pallóhídon kellett átkelnünk. A hullámok felcsaptak a lábunkig. Az emléket Térey János Átkelés Budapesten című kötete villantotta fel. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom