Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Rabemananjara, Jacques: Karácsonyeste ’47; Mese Bakolinak: versek
Látod, én leástam, távol vonulásuk és dühük csikorgó zajától leástam, lelkem mély rétegeiig leástam. Tízszer, százszor sújtottam szörnyen, szondámmal őserdő-rétemre Vissza onnan nem tértek a kínzások szörny-tüzű hírnökei, a halál küldöttei! Amikor száz mérfóldön át pánikot és rettegést szóró hatalmas kamionjukon elvittek- lehet, ez már a halál furgonja volt! Mit csináltál, Te, kisleány, kialudt lámpánk és álmaink árnyékában, Te, megkínzott, alkony-tekintetű édes, kicsi húgom 1 Az Ősök szerény kövén jámbor ujjak égettek-e Masoala-foki4 illatos gumit és kopált és ontották-e vérét hó-tollú kakasnak? Végig a hosszú, sötét úton, amitől féltem, üres az agyagkorsó és a háromlábú füstölőserpenyő. A hármas-fonatú gyékény ott volt, kiterítve, az északkeleti sarokban. De semmi tömjén, semmi illat már az alkóvban, csak a Kétségbeesés vigyázta: ő volt az, a tegnapi sötét Isten, aki ott állt, himnuszától és kultuszától megfosztva, a barlang kettős, szűk, mély-titkú és hétszer-elátkozott kapuja előtt. A te barlangod az, ó, szeretve-szeretett kedvesem, hol szolga-fivéred eltemette a teremtés legszebb kincsét és ezeregy vágy aranyát. Kétségbeesésed régóta megpróbáltatásaim lidércnyomása. De semmit nem mutattam belőle a halál küldötteinek, a kínzások és az éj hírnökeinek. És ekkor, hosszú, alkony-tekintetű kicsi húgom 4 Masoala-fok: Madagaszkár legnagyobb foka az Antongil-öbölben, a sziget északkeleti részén. 17
