Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Rabemananjara, Jacques: Karácsonyeste ’47; Mese Bakolinak: versek
az Ankay2 mesés aranyát, a Mangur3 minden gyöngyét. És amikor a szemetesgödörbe, döglött kutyák közé vetették egyenként a Herceg ezüst lándzsáit és ékszereit? Mit számít? Hinnünk kell a csimpánzok elsőbbségében és úgy tenni, mintha odafigyelnénk vadállati röfógésükre! De hát milyen nyelven beszélnek? A mi nyelvünk a zenit forrásából ered és nem illik az éj agaraihoz, sem a halál küldötteihez. A mélység feneketlennek tűnik! Az út nyitva az orkán előtt. Milyen gyászjósló madár tépi-szaggatja dühödt csőrével a Sötétség túlzsíros húsát? Hosszú, éles huhogás a tóig billenti az ég széléről a részeg Holdat, s a Föld és az űr rettentő rettegéstől remegnek. Csak egy makacsul kiáltó tücsök kihívó hangja kíséri a surranó halált... A hegy lábánál társtalan lélek sír ott, kívül a Városon, hol hajdanán, a Nyáridő pompájában a Dél csillaga bolondozott döngő-hangú dob és a gyöngéden csengő kagylóhéj zajára: Tegnapi részegségünk, bizonytalan napjaink minden dicsősége mik többé nem léteznek... Te, kisleány! Te, megkínzott, alkony-tekintetű édes kicsi húgom. Ártatlanság-fürdőjükben tűnő szüzességük-fürdőjében meglepett rémült álmok mit mondtak? Mit mondtak a hajnali álmok a halál küldötteinek, az éj és a kínzások hírnökeinek? 2 Ankay: síkság Madagaszkár északkeleti részén. 3 Mangour (fr.) v. Mangoure (fr.): Madagaszkár: az Ankay-síkságot átszelő folyó neve. 16
