Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Lengyel András: Esszé a szociológiáról (Huszár Tibor: A magyar szociológia története)
Lengyel András Esszé a szociológiáról Huszár Tibor: A magyar szociológia története Huszár Tibor könyve nem szokványos szociológiatörténet. Részben azért, mert a tárgyhoz tartozna magának a szerzőnek az életműve is (erről a könyv természetesen nem szól). Részben s döntően azért, mert nem monográfiáról, hanem - könyvterjedelmű, a monográfiánál szerkezetileg nagyobb szabadságot adó - esszéről van szó. A tárgy megkonstruálása nagymértékben magának a szerzőnek a látásán fordul meg. Márpedig Huszár Tibor, akinek döntő szerepe volt a magyar szociológia újabbkori intézményesülésében, voltaképpen nem szervezettörténeti aspektusból írja le tárgyát, sőt diszciplináris szempontból is csak elég nagy engedékenységgel. Az irodalmi szociográfia klasszikusait (Illyés Gyulát, Nagy Lajost, Szabó Zoltánt) például a magyar szociológia történetének keretein belül tárgyalja. Ugyanakkor több mindent s mindenkit, aminek és akinek e feldolgozásban lenne a helye, nem tárgyal. Némely esetben még csak nem is utal rá. Ismerethiányról lenne szó? Itt-ott talán erről is, Horváth Barna empirikus közvélemény-kutatási projektjéről például (amely pedig első volt e nemben Magyarországon) valószínűleg nem tud - hiszen ez nincs föltárva. Más esetekben viszont bizonyos, hogy rendelkezik a szükséges ismeretekkel. Reitzer Bélát például, akinek nevéhez az első munkás szabadidő-vizsgálat fűződik, Erdei kapcsán jól ismeri, mégis hallgat róla. S Leopold Lajos nevezetes presztízskönyve is olyan teljesítménye volt az akkor még csak alakuló magyar szociológiának, amelyet Huszárnál lényegesen kisebb formátumú kutatók is számon tartanak. A hallgatásnak tehát más oka van. S Braun Róbert sem kapott önálló fejezetet (a könyv csak utalgat rá), pedig a tudományos „szociográfia" megalapozója volt Magyarországon. Az ilyen típusú hiányok arra engednek következtetni, hogy a tárgy megkonstruálásában és a bemutatott szerzők körének megválasztásában személyes - feladatértelmezési - megfontolások játszottak szerepet. Huszárt bizonyos dolgok erősen foglalkoztatták, rájuk koncentrált könyve írásakor, bizonyos dolgok viszont - mondjuk így - nem érdekelték. Könyve jellegét azonban éppen ez a szelekció alapozza meg. De mi is az a preferencia-rendszer, amely e könyv tárgyát kialakítja? Ha röviden kell megjelölni, akkor azt kell mondanunk: a magyar társadalomtudományi gondolkodás történetének bizonyos csomópontjai. Azok a pontok, amelyek nemcsak elméletileg érdekesek, hanem közvetlenül referálnak a magyar társadalomfejlődés bizonyos, Huszár által fontosként érzékelt nagy tendenciáiról. Azaz, azok a csomópontok, amelyek nemcsak a szociológia mint diszciplína alakulása szempontjából érdekesek, de magát a társadalomfejlődés irányát és lehetőségeit is jelzik. Huszár okos és pragmatikus elme, aki politizáló értelmiségiként egész életében egymásba csúszó, ellentmondásos relációkat szülő lehetőségek metszéspontjában igyekezett helytállani. A diszciplináris tisztaság az adott, kollíziós viszonyok között nem lehetett eszménye, az nem is igen érdekli ma sem, csak arra figyel, valamely teljesítmény az adott 104
