Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Bereti Gábor: Felszabadulni muszáj (Szabó T. Anna: Kerített tér)
Beveti Gábor Felszabadulni muszáj Szabó T. Anna: Kerített tér Ha van egyáltalán a költészetnek feladata, akkor az az emberi jelenségnek az önálló lírai beszéd megalkotása révén történő leképezése úgy, hogy képes legyen ezáltal érvényesen szólni arról, ami a leginkább költői: vagyis az emberről. A maga létét, határait kereső poézisnek ugyanakkor a lírai lehetőségek korlátozatlan terére van szüksége ahhoz, hogy nyitott, szabad és szárnyaló költészetté formálódhasson. Kérdés tehát, hogy a határtalan lírai lehetőségek tere helyett a kerített térben élő költészet lemond, lemondhat-e a nyitottság, a szabadság, a szárnyalás lehetőségéről? A kihívásra Szabó T. Anna legújabb, Kerített tér című verskötetében a kortárs költészet elmozdulásait is követő, szimpatikus választ ad. A feladat nem könnyű, hiszen egy korszerűnek tekinthető költészet nem nélkülözheti a leírás és a láttatás céljait szolgáló egyedi megformálási technikát, amit csupán egy konzekvens, stiláris jegyekkel határolt, művészi nyelv hitelesíthet. Míg azonban egyfelől a poézis belső, szintaktikai határait kijelölő kötött, ha tetszik nyelvkritikai ihletettségű zárt nyelviség, úgy másfelől a szövegen kívüli kötetlen és végtelen világ szemiotikái lehetőségeit hordozó (ön)referenciális és reflexív, azaz nyitott „költői" lény a szabadság feltétele. Szabó T. Anna munkáit is e térbe helyezve érdemes áttekintenünk, hogy kiderüljön, költészete a zártság és nyitottság paradox hálózatában milyen képet közvetít önmagáról. Kötete egy előverset követően hat fejezetből áll, melyek nyomatékosabb szerkesztői szándék esetén szigorúbban vett tematikus egységekké is összeállhattak volna. így viszont a szerkesztés megengedő módja szinte kínálja az olvasati tematizáció lehetőségét. Elve az alkalommal már első olvasatra feltűnik, hogy a fejezetcímek elsősorban asszociációs jellegűek, hogy a ciklusok szinte mindegyikében találunk a nőiséget kifejező, intellektuális, istenes vagy politikai stb. témájú verset. Például az első, Szilánk című ciklus, melyben a megkapó, Asszony című, a feminizmus témakörét gazdagító vers is helyet kapott, néhány a női princípiumot felmutató, Éva, Vérbeszéd verssel zárul. Hogy aztán a következő, Optika című ciklus ugyancsak a témára hajazó - Légy - Vagyok, című opussal kezdődjék. Talán nem érdemtelen e többrétegű és szövegköziséggel is gazdagított munka néhány a női sorsot, hivatást idéző jellegzetes sorát idéznünk: „Gondold: a tested levegő. / Röhögj, akár egy hülye viccen. II Nyúlj magadhoz, rántsd ki, ha fáj. / Mérget, krokodilt, nyelj le mindent. / Fogd be és szülj, ha már muszáj." A fejezetek témák szerinti tagolása az Örökösök ciklus esetében a legkövetkezetesebb. Szerzőnk ide a politikai tartalmú, s ez már önmagában is figyelemre méltó, verseit gyűjtötte. Hiszen irodalmunk elmúlt jó két és fél évtizedében a korszerűség egyik legfőbb szemiotikái kritériuma a közélet és politikamentesség volt. Irodalmunk palettájáról a társadalmi élet változásait követő munkák ugyan nem tűntek el teljesen, de a privátstátusnak a kánon rangjára emelkedő hegemóniájával szemben a korszerűtlenség bélyegét, a néhány karanténba szorított alkotón kívül, vajh ki kívánta volna magára venni. Ám a közelmúltban a politikumot ismét az esztétikum szférájába emelő néhány ígéretes kísérlet 102
