Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Fekete J. József: Jellegtelenségükben jellegzetes zombori figurák (Herceg János szülővárosáról)
Fekete J. József Jellegtelenségükben jellegzetes zombori figurák Herceg János szülővárosáról A húsz évvel ezelőtt elhunyt Herceg János (Zombor, 1909. május 11. - Zombor, 1995. január 29.), Bács-Bodrog vármegye egykori megyeszékhelyéből a Vajdaság egyik, magyarságát veszített kisvárosává lett Zombor írója, Szenteleky Kornél nyomdokain haladó alkotó, aki gyakorlatilag újrateremtette az irodalmi (és publicisztikai) műfajokat a Trianon utáni sokkból fölkapaszkodó egykori Délvidék magyar kultúrájában, szerelmese volt szülővárosának. Lírai vonzalma olyannyira heves intenzitású volt, hogy az író hosszú időre el is hagyta a települést. Előbb Újvidék miatt, ahová pártkényszerből került, majd a Duna horvátországi partján, Kiskőszegen telepedett meg, de egy csuszamlás elvitte a házát, végül a középkortól ismert nyugat-bácskai településen, Doroszlón állapodott meg, a Mosztonga folyócska medrére nyíló udvarú házában, a helyi Szentkút kegyhely szellemi oltalmában. Az ott töltött húsz esztendő során is sértett szerelmesként dicsérte és ostorozta szülővárosát. Klasszikus műveltsége folytán zsigerből élte át Catullus odi et amo érzelmi lobogását. Ezt a szerelmes és szemrehányó kötődést ugyan szépirodalmi alkotásaiban is érzékelhetjük, de sokkal közvetlenebbül és érzékletesebben tapasztaljuk remek esszéiben, így a továbbiakban írónk értekező prózájára hagyatkozunk szülővárosa és a régió, Nyugat-Bácska anyagi és szellemi világa korabeli megélése után kutakodva, nem hagyván figyelmen kívül a Herceg által hirdetett regionalizmus irodalmi programját. * * * Egy várost, egy régiót, a szülő- vagy lakhelyet, de akár a nosztalgia teremtette otthonos vidéket annyira lehet szeretni, amennyire ismerjük. Ahhoz, hogy megismerjük, a pillanatnyi benyomások elégtelenek. Tudnunk kell múltjáról, azokról az emberekről, akiknek nyomai beleépültek a hely történetébe, sorsokról, amelyek egymásba fonódása révén színesedett az idő szövete. A múlt ugyanis nem azonos a történelemmel. A történelem ugyan az emberrel szorosan összefüggő fogalom, lévén, hogy jelenlegi ismereteink szerint kizárólag az ember rendelkezik kiérlelt időfelfogással, ami nyomán rendszerbe képes állítani a múlt, a jelen és a jövő vonzatait. Mai történelemfogalmunk elnevezése a görög isztoreo szóból ered, ami egyaránt jelentette a múlt eseményeire vonatkozó kérdezős- ködést, kutatást és az így megismert események elbeszélését. Kissé sarkítva állítható, hogy a múlt nem egyéb, mint történet, a történelem pedig ennek a történetnek az elbeszélése. A múlt a részletekben gazdag realitás, a história ennek a leegyszerűsített, lecsupaszított, majdhogynem vázlatos, és számos külső tényező által befolyásolt, ennélfogva a realitástól akár eltávolodó elbeszélése. A honismeret nagyobb igényű a történelmi kíváncsiságnál, 90
