Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Fekete J. József: Jellegtelenségükben jellegzetes zombori figurák (Herceg János szülővárosáról)
részletekre, madártávlatból láthatatlan összefüggésekre kíváncsi, mert alapfeltételezése, hogy a múlt nem csupán sivár időszelet, hanem élő emberek sorsának, saját belső idejük történésének viszonyrendszere, amelynek feltárására nem a globális történelemszemlélet hivatott, hanem az a helytörténet feladata. X- * * „A történetírásnak mindenkor számolnia kell a maga korának nézeteivel. S vannak időszakok, amikor érdekeknek kell alávetni a múlt vizsgálatát, s amikor az említett nézetek fontosabbak a tényéknél s az igazságnál" - írja egyik esszéjében1 Herceg János. A tényeket és az igazságot az érdekek mögé utasító gondolat nem puszta tényközlés, nem elítélő megállapítás a szövegben, hanem a kétszer leírt, és ezáltal nyomatékosított „kell" szó gyakorlatilag legitimizálja a történelmi kutatás érdekelvűségét, ami sokkal inkább tűnik a parancsuralmi rendszerek dogmájának, mint egy európai gondolkodó érvelésének. Valóban ezen a véleményen lett volna Herceg?2 Mert szenvedélyes lokálpatriótaként lehetett volna, írói eszköztárával, alkotói tekintélyével élve olyan simára polírozott Zombor- és Bácska-képet hagyhatott volna olvasóira, hogy láttán a város korábbi történetírói is megnyalták volna mind a tíz ujjúkat. De nem így történt. Herceg Jánost az előtte járókkal szemben, akik „Evlija3 4 Cselebitől kezdve Muhi Jánosig kivétel nélkül idegenek voltak, akik csak rövidebb-hosszabb időt töltöttek a városban'“1, olyan szoros érzelmi kötelék fűzte a Bácskához és szülővárosához, hogy bátran fellebbenthette múltjáról az egyenetlenségeket eltakaró leplet, szemébe mondhatta fogyatékosságait, miközben rajongásig ívelő szeretete nyomán igyekezett Zombor minden erényéről megemlékezni. írásai, esszéi, tanulmányai a helytörténeti kutatás kútfői, s hogy azzá lehessenek, Herceg bizony alaposan átnyálazta a korábbi történeti feljegyzéseket, átértékelte őket, és megfogalmazta saját meglátását, amiben szellemesen ötvözte az elbeszélőkészséget a tárgyismerettel. Evlija Cselebi török világutazó tíz kötetben számolt be a XVII. században tett vándorútjain szerzett élményeiről, két kötetet Magyarországnak szentelt, s ezekben leírta a zombori tartózkodása során szerzett tapasztalatait is. Zombort gazdag városnak5 nevezte, ám nem tudhatjuk pontosan, hogy a tizenhetedik század derekán a török uralom alatt álló területen valójában mi is számított gazdagságnak. Az úti beszámoló hírül adta, hogy a város egyórányira fekszik a Dunától, és hogy a kikötője Erdőd, amiből egyik állítás se igaz. Herceg kipécézte ezt a tárgyi tévedést, de nyomban hozzátette, hogy a legelső zombori útleírás kétszáz évre előre elhintette eme topográfiai tévedés magvát, a Duna közelsége így került be Papp Dániel Bácskát mint irodalmi ihletőt felfedező munkájába, A rátótiak című, 1898-as kisregényébe is, ami miatt Szenteleky Kornél még elbeszélői 1 Zombor történetírói. Dunatáj, 1974. szept. 25., 37. sz. 6. p., utóbb: Zomborról szólva... in: Herceg János: Összegyűjtött esszék, tanulmányok 111., összegyűjtötte, az utószót és a jegyzeteket írta: Pastyik László mgr., szerkesztette: Toldi Eva mgr., Zavod za udzbenike i nastavna sredstva, Beograd, 2003, 39. p. 2 Néhány évvel később valamelyest finomított a megfogalmazáson: „A régmúlt, amely olvasmányaimból, emlékeimből eredően jelenik meg előttem, ürügy csupán a merengésre, és inkább számon kérem az időtől az igazságot, mintsem kardot rántanék mellette. A történelmi igazság különben is relatív, tessék elhinni, megítélése korok és helyzetek szerint változik." (Herceg János: Válasz egy levélre. In: Visszanéző. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1979, 245. p.) 3 Evliya Celebi, magyarul Evlia vagy Evlija Cselebi (1611-1687) török világutazó. Herceg az Evlija névváltozatot használja, írása születésekor még nem jelent meg útirajzainak magyar fordítása: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. 1660-1664. Budapest, Gondolat Kiadó, 1985. 4 Visszanéző, 38. p. 5 Akkoriban a város erődítménnyel, 2000 lakóházzal és 14 muzulmán imahellyel rendelkezett. 91
