Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 12. szám - Ittzés Mihály: Szellemi őrszolgálat a hátországban (Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején)

Ittzés Mihály Szellemi őrszolgálat a hátországban Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején 1916 decemberében Kodály Zoltán elbocsátását kérte az Önkéntes Őrseregből, ahol két évvel korábban kezdte meg időről időre esedékes szolgálatát. Levelében, melynek cím­zettje Rolla János főmérnök, a budavári alagút őrzésére kirendelt őrcsapat parancsnoka volt, akitől a felmentetés hivatalos útja-módja felől érdeklődött. Felidézte a szolgálattal kapcsolatos körülményeket, és indokolta felmentési kérelmét. A kezdetről és az időközben megváltozott helyzetről így írt: „1914 őszén, amikor az oroszok benn álltak [ti. Galíciában, a Monarchia területén], s minden kulturális munka, úgy látszott, megakad: beléptem az Orseregbe én is a legcsekélyebb hivatalos presszió vagy rábeszélés nélkül. [...] Szolgálatomat, azt hiszem elég komolyan vettem, a munkától nem húzódoztam, azt inkább keveseltem; és hibámból sohasem mulasztottam. De az idő haladt, az első kábultság után megint megkezdődtek a munkálatok minden kulturális intézménynél, s engem hívtak, behívtak őrszolgálatra egy másik szellemi őrseregbe, melynek mun­kája a közre nézve van olyan fontos, mint az én őrszolgálatom volt. Följebbvalóim és a tudományos és irodalmi társulatok úgy vélekedtek, hogy nekem ott fontosabb [a] teendőm." Előhang Mielőtt a levél folytatásában felsorolt és a későbbiek során Kodály által (el)végzett munkákat megismerjük, vissza kell térnünk az 1914-es év korábbi eseményeire. Az előző évekhez hasonlóan indult minden: tanítás a Zeneakadémián, különböző zenei események, az év fordulóján és később is népdalgyűjtő utak. Ezek közül kiemelkedett a sok évre emlékezetes élményt és gazdag termést hozó bukovinai „kirándulás", április 26. és május 2. között. Az 1764-es madéfalvi veszedelem, a siculicidium után a külső tartományba sza­kadt székelyek leszármazottjaitól tudományos feladatnak és zeneszerzői inspirációnak is igen értékes „leletekkel" tért haza. Hét településen - Andrásfalva, Fogadjisten, Hadikfalva, Istensegíts, Józseffalva, Gurasolce, Granicegti - 283 népdalt és 64 hangszeres darabot gyűjtött egy hét alatt - jórészt fonográffal, köztük számos románt is. Némi meglepetéssel tapasztalta, és fontos felismerésnek tartotta, hogy az „újabb dalokat is tudják. Eszerint még van valamelyes érintkezés. [...] a magyar nyelvterület vérkeringése százados elszakadás ellenére tovább folyt. [...] Ellenkezőjét vártuk: a régi maradt meg, az új ismeretlen lesz." A kiterjedt hangszeres gyakorlat külön is felkeltette érdeklődését. Egyik hátrahagyott töredékében ezt olvashatjuk: „A magyar zene sok homályos kérdésére fog világosság derülni, ha felkutatja valaki a moldvai és bukovinai cigányfalvak, a cigány és parasztzenészek ottani hangszeres készletét." 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom