Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Ittzés Mihály: Szellemi őrszolgálat a hátországban (Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején)
Ittzés Mihály Szellemi őrszolgálat a hátországban Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején 1916 decemberében Kodály Zoltán elbocsátását kérte az Önkéntes Őrseregből, ahol két évvel korábban kezdte meg időről időre esedékes szolgálatát. Levelében, melynek címzettje Rolla János főmérnök, a budavári alagút őrzésére kirendelt őrcsapat parancsnoka volt, akitől a felmentetés hivatalos útja-módja felől érdeklődött. Felidézte a szolgálattal kapcsolatos körülményeket, és indokolta felmentési kérelmét. A kezdetről és az időközben megváltozott helyzetről így írt: „1914 őszén, amikor az oroszok benn álltak [ti. Galíciában, a Monarchia területén], s minden kulturális munka, úgy látszott, megakad: beléptem az Orseregbe én is a legcsekélyebb hivatalos presszió vagy rábeszélés nélkül. [...] Szolgálatomat, azt hiszem elég komolyan vettem, a munkától nem húzódoztam, azt inkább keveseltem; és hibámból sohasem mulasztottam. De az idő haladt, az első kábultság után megint megkezdődtek a munkálatok minden kulturális intézménynél, s engem hívtak, behívtak őrszolgálatra egy másik szellemi őrseregbe, melynek munkája a közre nézve van olyan fontos, mint az én őrszolgálatom volt. Följebbvalóim és a tudományos és irodalmi társulatok úgy vélekedtek, hogy nekem ott fontosabb [a] teendőm." Előhang Mielőtt a levél folytatásában felsorolt és a későbbiek során Kodály által (el)végzett munkákat megismerjük, vissza kell térnünk az 1914-es év korábbi eseményeire. Az előző évekhez hasonlóan indult minden: tanítás a Zeneakadémián, különböző zenei események, az év fordulóján és később is népdalgyűjtő utak. Ezek közül kiemelkedett a sok évre emlékezetes élményt és gazdag termést hozó bukovinai „kirándulás", április 26. és május 2. között. Az 1764-es madéfalvi veszedelem, a siculicidium után a külső tartományba szakadt székelyek leszármazottjaitól tudományos feladatnak és zeneszerzői inspirációnak is igen értékes „leletekkel" tért haza. Hét településen - Andrásfalva, Fogadjisten, Hadikfalva, Istensegíts, Józseffalva, Gurasolce, Granicegti - 283 népdalt és 64 hangszeres darabot gyűjtött egy hét alatt - jórészt fonográffal, köztük számos románt is. Némi meglepetéssel tapasztalta, és fontos felismerésnek tartotta, hogy az „újabb dalokat is tudják. Eszerint még van valamelyes érintkezés. [...] a magyar nyelvterület vérkeringése százados elszakadás ellenére tovább folyt. [...] Ellenkezőjét vártuk: a régi maradt meg, az új ismeretlen lesz." A kiterjedt hangszeres gyakorlat külön is felkeltette érdeklődését. Egyik hátrahagyott töredékében ezt olvashatjuk: „A magyar zene sok homályos kérdésére fog világosság derülni, ha felkutatja valaki a moldvai és bukovinai cigányfalvak, a cigány és parasztzenészek ottani hangszeres készletét." 81