Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 12. szám - Kabdebó Lóránt: A túlélő (Pintér Lajos válogatott versei)

a betiltott téren talán

át sem öleltük egymást talán annyit se mondtunk testvérem

Minden szó megannyi utalás. Amelyre mi még emlékezünk. De ki tudja, ahogy halványul nemzedékek emlékezete, mennyire marad élesen fogalmazott ez a tabló. Meddig tabló még, és mikortól lesz lírai emlékezés. Majd életrajzi adalék. Történelem helyett már csak baráti megemlékezés. Bennem még történelmi tablóként él, kivirágzik hatására a kérdés: „Mit hoz a múlt?"

A jelzett 'hármasfogatból' én inkább kettejüket, Gazsit meg Lajost ismertem, hiszen akkoriban némileg kötődtem ehhez a kollégiumhoz magam is. Elhagyván Miskolcot, a középiskolai tanítást, egy darabig folytatva a szerkesztést az akkor még szellemileg le nem züllesztett Napjainknál, a kollégium átmenetileg szállást is biztosított a várost cserélő fiatal kritikusnak. És cserébe foglalkoztam az ott felnövő költőkkel, írókkal, leendő kritikusokkal pár évig. Itt jelentek meg nálam, ikerpárként Nagy Gáspár és Pintér Lajos. Klasszikusan kiérlelt versek alkotó szerzői. Gazsi harcosabb alkatként tűnt fel, Lajos csendesebb, magába fogottabb. De számomra mindmostanáig költői párosként vannak jelen. Nemcsak emlékezetemben, de tudatom jelenében is. Ikercsillagokként.

De Pintér Lajosban is ott a keménység, a szívósan harcias vállalása vitáknak. Mint ahogy néhány határozott megfogalmazása során erélyesen szembe is tud szegülni a gonosszal. Miként töredék című darabját vele mondhatom én is. És ki tudja hányán utánunk.

gyere Gáspár segíts

csak áruló születik s lázadót már nem terem e fold

most is ez a hétpróbás pimasz... a kézirat itt megszakad

Reménykedve, persze, hogy a hétpróbás pimaszok majd csak kevesbednek. Talán ez a remény szakajtotta meg a kéziratot.

Mert egyébként Pintér Lajos alapjában véve inkább azokról szeret írni, akik tisztelik ezt az életet, és tisztességesen, becsületesen élik napjaikat.

Ez a Pintér Lajos költő arról a Pintér Lajos nevű magánemberről szeret írni, annak az életébe költözik bele, aki egy a sok magyar honpolgár közül, akinek családja van, felmenői, követői. Aki el tud gyönyörködni, mondjuk - egy korábbi kötetének címével élve: -, a tiszavirág szépségében.

43