Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 11. szám - Podmaniczky Szilárd: Törmelék
Ez a törmelék életveszélyes, balesetet okoz, mondta ismeretlen akcentussal. Megmondom őszintén, olyan düh fogott el, hogy ki tudtam volna tekerni a nyakát. Elindultam felé. Nem mozdult. Noémi leállította a kocsi motorját, lekapcsolta a lámpákat. A férfi egy pillanatra eltűnt a sötétben, de ahogy közelebb léptem, újra kirajzolódtak a vonalai. Az eső rövid szünet után még erősebben rákezdett. Köszönöm, hogy segít elhordani, mondta a fickó. Ez a mi házunk, mutattam a házunkra, a kocsibejáró előtt fölhalmozott törmelékre. Elnézést, nem láttam a kaput, mondta, és kezet nyújtott. Tudtam, hogy Noémi ebben a pillanatban emeli szájához az ujjait. Mindig így csinál, mikor krimit néz, és sejü, hamarosan váratlan fordulat következik. Végignéztem a férfin, nem volt ellenséges. Ráadásul ebben az időben azzal volt elfoglalva, hogy egy halom törmeléket eltakarítson az útból. A szemei barnák voltak. Nem hajtottam gyorsan, mondta, de majdnem összetörtem a kocsimat. Kár lett volna érte, válaszoltam, és kezet fogtunk. Bemutatkozott. Török nevet mondott, vagyis én mindjárt töröknek gondoltam. De honnan kerültek ide ezek a kövek, kérdeztem. A férfi megrántotta a vállát. Biztos az eső hozta le a domboldalról. Ennyi betontörmeléket? Ez képtelenség. Nagyon esett, ennél sokkal jobban. Szinte semmit nem láttam, mikor egyszer csak fölbukkant előttem ez az irdatlan rakás, mondta. Noémi elunta magát a kocsiban, bekapcsolta a rádiót. Az arcát alulról világította meg a lámpa, a kesztyűtartóban keresett valamit. A fickó magától is megértette, hogy be akarunk állni a kocsival, egy szó nélkül nekiállt arrébb pakolni a köveket. Jó tíz percig dolgoztunk, mire fölszabadítottuk a bejáratot, és az út széléről is elhánytuk a törmeléket. Noémi beindította a kocsit, széles jobb kanyarral bevette a kaput. Máskor mindig visszatolat, és csak másodjára dugja be a kocsi orrát, most megérezte az ideális ívet. Köszönöm, hogy segített, mondta a férfi. Ne viccelj, mondtam. A törmelék alól kifolyó esővíz szigeteket vájt a homokba. Cseréld le otthon a ruhád, nehogy megfázz, mondtam, és kicsavartam a pulóveremből a vizet. A repülőtérre kell mennem, előkészítem a fogadást. Hajnalban jön a török miniszter. Gazdasági. Kezet fogtunk, elindult a kocsija felé. Noémi feljött a garázsból, kipakolta az utazótáskákat és a piacon vásárolt nagy láda zöldséget. Hé, kiabáltam a férfi után, ha van egy kis időd, nálunk megszáríthatod a ruhád. A fickó a kocsihoz ért, levette a zakóját. Azt gondolta, az ing száraz maradt. Végigmérte magát, nem erre számított. Tetőtől talpig átázott. De csak ha nem zavarok, mondta. A szomszédban elaludtak a villanyok. Az eső elállt, a mozgásérzékelő lekapcsolt. 27
