Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 11. szám - Podmaniczky Szilárd: Törmelék
A férfi fölkapta Noémi utazótáskáját, segített fölpakolni a zöldségeket is. A török diplomáciában dolgozol, kérdeztem. Ott, felelte a férfi, de csak két hónapja élek itt a hegyen. A családját is elhozta, kérdezte Noémi, ebből tudtam, tetszik neki a fickó. És néhány nap múlva szeretné kifaggatni a feleségét is egy teánál, miközben apró török kislányok szaladgálnak körülötte. Nem, nincs családom, nem terveztem. Fürdőköpenyt adtam a kezébe, papucsot, és megmutattam a fürdőszobát. Aztán kiadta a ruháit, Noémi beindította a szárítógépet, elővette a vasalót. Az alsónadrágban háromszor is meghúzta a gumit, a sliccnél a szövet még meleg volt. Tíz napig voltunk távol, fél citromot és egy doboz tejfölt kivéve semmit nem hagytunk a hűtőben. A török diplomata megnyitotta a zuhanyt. Egy pillanatig arra, ahol ez a fickó megjelenik, ott zuhogni kezd a víz. Legalább tojás lenne itthon, Noé, vagy tészta. Úgy emlékeztem, szívem, maradt spagetti a szekrényben, de nem maradt. Éhes vagyok. Kimentem az udvarra, behoztam a postát. Mikor a házat építettük, akkora levélszekrényt építtettem a kerítésbe, hogy hónapokon át dobálhatják bele a leveleket, akkor sem telik meg. Ezúttal nem volt sok levél, a postás pedig pénzt kapott azért, hogy reklámújságot ne dobjon a ládába. Egy színes szórólap valahogy mégis belekeveredett. A sokadik kínai konyhát nyitották a városban. Alul telefonszám, kiszállítás éjjel-nappal. Elővettem a telefonomat, fölhívtam a számot. Hosszan csengett, nem vették föl. Nyilván ebben az időben senki nem kínaizik. Együnk nyers karalábét, mondta Noémi, vagy sárgarépát, aztán elhallgatott, mert megszólalt a telefonom. Fölvettem. Erről a számról volt nem fogadott hívás, mondta a hang, kínai gyorsétterem vagyunk, tessék parancsolni. A, remek, akkor nyitva vannak. Nyitva, nonstop! Végigfutottam a kínálatot. Három édes-savanyú leves és háromféle csirke: bambuszrügyes-gyömbérmár- tásos, mézes, és a harmadik legyen mégis marha fafülgombával. Fafül most nincsen, elfogyott. Csiperkével tudom, vagy még zöldborsó. Mindegy, mondtam. A kínai remek kínai akcentussal beszélt, az esseket esznek, a cséket cének ejtette, és volt a hangjában valami tanácstalan földönkívüli kedvesség, alázat. Köretet mit parancsol? Egy adag rizs, egy sült tészta és legyen még egy rizs, de az curryvel. Édesség? Fél tizenkettő elmúlt. Az baj. Jó! Mennyi idő alatt tudják kihozni? Hosszú csönd a vonal másik végén. 28
