Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 10. szám - Oláh-Gál Róbert: Mentovichék: Mindenáron Erdélybe!

Mentovichéknak is menedék volt a Nagykőrösi Református Kollégium. Ő is részt vett az 1848-as forradalomban, és bujdosnia kellett, így került Nagykőrösre. Az alábbi írásban arra a kérdésre keresem a választ, hogy mi lehetett Nagykőrös vonzereje, hogy a negyed akadémia Nagykőrösre került? Mi lehetett az oka a szellemi műhely megszűnésének, annak, hogy néhány év leforgása alatt szétszéledtek a „nagyok", és Mentovichék mindenáron vissza akartak menni Erdélybe.

„Névnapi köszöntő Mentovich Ferencnek

írták Arany János és Szász Károly,

Nagykörösön, 1851. az 12351-ik szerdán.

Kedves jó barátunk, Francisce Mentovich!

Búban, fájdalomban te sohase voníccs,

Sőt a gondok felé még csak ne is konyíccs,

Minket bús pofával sohase szomoriccs.

Ezeket szörzötték egy hideg szobában,

János mester egyik, Arany mostanában,

Továbbá Szász Karli, gondolván magában,

Flogy jót kívánni is jobb kadenciában.

(12 3 51 jelentése 12 = december, 3 = 3. nap, 51 = 1851. 1851. december 3. szerda volt és Ferenc névnap.1 2)

A Nagykőrösi Református Kollégium „aranyideje" akkor volt, amikor a „Tudós Társaság negyede" Nagykőrösön tanított, közülük heten a Magyar Tudományos Akadémia tagjaivá váltak: Arany János (1817-1882), Salamon Ferenc (1825-1892), Szabó Károly (1834-1890), Szász Károly (1829-1905), Szigeti Warga János (1834-1873), Szilágyi Sándor (1827-1899), Tomory Anasztáz (1825-1890). A tanárok közül partiumi, illetve erdélyi volt Arany János, Mentovich Ferenc, Szász Károly, illetve Szilágyi Sándor történészprofesszor. Aranyt a matematikus, irodalmár és filozófus Mentovich Ferenc hívta Nagykőrösre. Mentovich Ferencet 1856-ban a Marosvásárhelyi Református Kollégium választotta meg Bolyai Farkas utódjának. A nagykőrösi tanári kar igazi nagysága, tudományuk akadémiai szintű művelése mellett, abban rejlett, hogy nem csak a saját tudományukat sulykolták, hanem igazi tehetséggondozást végeztek, a szó legnemesebb értelmében.

Mentovich Ferenc 1819. április 19-én Nagy-Debrecen, Szolnok-Doboka megyében született. Középiskoláit és felsőbb tanulmányait Naszódon, Désen és Enyeden végezte, ahol ifj. Szász Károly, a későbbi nagykőrösi kollégája, majd dunamelléki püspök nevelője volt. Külföldi egyetemeken képezte magát, mint a báró Kemény és a báró Jesznák család pártfogolja. Vajda Dániel és Bodor Julianna leányát, Vajda Annát vette feleségül. Szólnunk kell Vajda Dánielről is, mert az írásunk gerincét képező forrásközleményként közlendő három levél csak így érthető meg a teljes mélységében.

1 Arany János összes költeményei, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1969. pp. 176-177.

2 Szabó Péter Gábor szegedi matematikatörténész magyarázata.

101