Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 10. szám - Lengyel András: Cholnoky Viktor "megkapaszkodása" Budapesten: Előzetes adatok és jegyzetek az első pesti évek történetéhez

munkatárs. Az időpontra, a terminus ante quem-re csak nagyon hozzávetőlegesen következtethetünk. Az adatfelvétel időpontja valószínűleg 1900 késő tavasza, kora nyara volt, legkésőbb tehát ekkor már (újra) újságíró volt.

De mikor lett korrektor? Azaz, hogyan s mikor került összeköttetésbe a Pesti Napióval? Az útba igazító utalás Cholnoky Lászlótól származik, ő emlegette Bállá Mihályt, mint Viktor mentorát. Bállá (1862-1955) 1897-ben lett a Pesti Napló felelős szerkesztője, kinevezésekor, Egy új lapszerkesztő címmel az Ország-Világ cikket közölt róla (1897: 497.). Ebből kiderül: „Abban az iskolában nőtt fel, amelyet az újságírók a legjobbnak tartanak. Az utolsó években segédszerkesztője volt a Budapesti Hírlapnak, Rákosi Jenő újságjának, s az ő oldalán tanulta meg az újságírásnak apró titkait, amelyek egyúttal a jó lapszerkesztés irányát is képezik. S mint egy igazi, kipróbált lapszerkesztő, akiben megvan minden jó tulajdonság arra, hogy egy jó lapot tudjon csinálni, vette át a Pesti Napló szerkesztését, s ezzel megkapta az újságírói pálya legnagyobb jutalmát." (1897: 497.) Feladatkörét így írja le méltatója. „Nemcsak az ő kezében fut össze a világ minden részéből az anyag, amelyből ki kell választani a szakértő szemével, hogy mi érdekli a közönséget, hanem neki kell meghatározni az újság irányát is, magyarul mondva: tőle függ, vájjon friss, érdekes, magyaros-e a lap és megtalál-e az olvasó benne mindent, ami őt érdekli." (1897: 497.) Az Ország- Világ nem írta meg, de más forrásból tudjuk, Bállá és Cholnoky már korábbról ismerte egymást, s a veszprémi születésű Balia (mint Krúdy 1925: 66. is utal rá) Cholnokyban földijét látta. Érthető tehát, hogy a nála állásért jelentkezőn segíteni próbált. S mivel újságírói hely nem volt a szerkesztőségben, korrektorként alkalmazta Cholnokyt. Mindez még valamikor 1899-ben történt. A Pesti Napló 1899. december 24-i, karácsonyi számának mellékletében, egy afféle lakberendezési összeállítás keretében Cholnokynak már névvel jegyzett cikke jelent meg - A dolgozó szoba címmel. (A cikk nem személyes ambíció szülötte, előtte A hálószobáról, utána A férfiszobáról jelent meg írás a mellékletben, de jobb híján lehetőséget adott a megjelenésre, a „név" bevezetésére, s ezzel élnie kellett.) Korrektori munkájáról, amelyet 1899 második felében és 1900 első hónapjaiban végezhetett, egy Krúdy-írásból tudjuk meg a legtöbbet, aki így írt erről: „A jó Bállá, hogy földijén segítsen, alkalmazta őt lapjánál, egyelőre csak korrektornak ott a tisztes nyomdahelyiség ama ketrecében, ahol a korrektorok emberemlékezet óta addig szoktak ülni, amíg megvakulnak." Majd részletezve: „A korrektornak mindig bús élete van, még azokban a nagyablakú irodákban is, ahol a komótos regényeket, lassú, tudományos műveket karosszékből korrigálják. De mily más az újság-korrektor élete, aki az éj óráit virrasztva tölti az ólombetűkkel, egyetlen öröme, ha sok ciceró meg garmond betű kerül fájó szeme elé, míg nagyot sóhajt a petitek meg nonpareillek láttára." (Krúdy 1925: 66.) (A szerkesztőségben akkor még csak egyetlen írógépen dolgozó munkatárs volt, Lukács Sándor, a többiek kézírásának olvasása nemcsak a szedők, de a korrektor életét is megnehezítette.)

Hogy lett a korrektorból belső munkatárs? Krúdy (1925: 66.) - s közvetve Kabos Ede (1913) is - egy Rudyard Kipling-szöveg lefordításával hozza összefüggésbe Cholnoky előrelépését. Ennek nyomát azonban nem találtam a Pesti Naplóban, 1899 karácsonya után viszont több névvel jegyzett Cholnoky-írás is föltűnt a lapban. így például az 1900. január 3-i számban a Zsidó gyarmat Kínában, vagy a május 15-i számban a Nagy Lajos és Petrarca című. Az ő írásainak tekinthetők a Pelárgus névvel jegyzett vegyes műfajú írások is - az 1901. augusztus 24-i számban megjelent Eutim szerelme például később saját neve alatt is napvilágot látott (vö. Cholnoky 1906). Ezek a közlések a lakcímtári önbesorolás („hírlapíró") fényében már egyértelműen arra vallanak: a korrektorból szerkesztőségi belmunkatárs lett. (Hogy viszonylag kevés a jegyzett írások száma, természetes. A kor gyakorlata szerint a közlemények zöme névtelenül jelent meg. Később, 1902 és 1905 közt is, amikor pedig már explicit adatok is vannak státusáról, hasonlóképpen ritka a névvel jegyzett írásai száma a lapban. L. Cholnoky 1902b, 1903, 1904, 1905a, 1905b, 1905c, 1905d, 1905e, 1905L)

82