Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 10. szám - Lengyel András: Cholnoky Viktor "megkapaszkodása" Budapesten: Előzetes adatok és jegyzetek az első pesti évek történetéhez

Mindezzel párhuzamosan családi élete is bizonyos változásokon ment keresztül. Élettársát nem vette ugyan feleségül, de - ennek ellenére - két közös gyermeket is vállaltak (ami mindenképpen a kapcsolat megszilárdulására utal). Az első fiú születését (és későbbi sorsát) a Budapest VIII. kerületi születési anyakönyv 2146. folyószámú 1901. április 3-i bejegyzése dokumentálja. Eszerint a 22 éves, veszprémi születésű, s a Knézits u. 3.-ban lakó Kandier Margit 1901. április 2-án fiúgyermeket szült, aki a Győző nevet kapta, s akit római katolikusként anyakönyveztek. A szülés a budapesti egyetem I. szülészeti „koródájában" folyt le, a szülést a „koroda elöljárósága 329. sz. a. jelentette be". A gyerek apját az anyakönyv nem regisztrálta, úgynevezett „törvénytelen" (házasságon kívül született) gyerek volt tehát. De hogy Cholnoky Viktor fiáról van szó, azt nemcsak az anya neve és lakcíme árulja el, hanem az úgynevezett „utólagos bejegyzések" tartalma is. Ragályi Elemér anyakönyvvezető ugyanis 1912-ben, már az író halála után ezt fűzte a bejegyzéshez: „A gyermeket Cholnoky László András örökbe fogadta. Családneve ezentúl »Cholnoky« (1912 I. 1818 I. M. sz) 1912 aug. 27." Azaz, a Cholnoky család „utánanyúlt" a gyereknek, s jogilag is befogadta a családba. Olyannyira, hogy a „természetes" apa kilétét is hamarosan okiratban rögzítették. 1914. március 7-én, az akkori anyakönyvvezető, Kovács Gyula újabb „utólagos bejegyzést" vezetett rá az okmányra: „Ocsászári és apostoli királyi felsége ezt a gyermeket Bécsben 1913. évi november hó 11 napján kelt legfelsőbb elhatározásával, mint az időközben meghalt Cholnoky Győző Lászlótól származottat legkegyelmesebben törvényesítette (1913 I. 622.1. M. sz.)." Cholnoky Győző László természetesen Cholnoky Viktorral azonos.

A fiú, mint Vass Jenő anyakönyvvezető 1941. október 27-i újabb bejegyzése („utózmánya") tanúsítja, 1941-ben halt meg Budapesten.

Cholnoky családi helyzete azonban fia megszületésével egyáltalán nem rendeződött. Sőt, legfőbb jellemzője éppen a rendezetlenség, egyféle „illegitimitás" volt. Nem sokkal a fiú megszületése után, 1901. május 31-én meghalt az idősebb Cholnoky László, s temetéséről a Pesti Napló június 3-i száma (Cholnoky László temetése címmel) beszámolt. (A híradás nyilvánvalóan afféle pro domo híradás volt, munkatársuknak a szerkesztőséghez tartozását jutalmazta.) A kis közlemény fontos családtörténeti dokumentum, adatai becsesek. Szempontunkból azonban elegendő néhány mozzanatára utalni. Mindenekelőtt a beszámolóból kiderül, az elhunyt (Veszprém város volt főügyésze) „Cholnoky Viktor, lapunk segédszerkesztője" édesapja volt. Azaz, az író ekkor már nem egyszerű munkatárs, hanem az egyik fontos vezetői poszt betöltője, „segédszerkesztő". A temetés június 2-án volt, a „gyászoló közönség" soraiban pedig „ott voltak a Pesti Napló szerkesztőségének tagjai is". Az egyik koszorú szalagján ez volt olvasható: „A Pesti Napló szerkesztősége — Cholnoky Lászlónak". Cholnoky Viktor státusa tehát megváltozott, az egyik legnevesebb, legpatinásabb magyar politikai napilapban személyének immár súlya volt. A másik fontos momentumot a beszámoló részét képező családi gyászjelentés adja meg. Aláíróként ugyanis föl van sorolva a teljes család, Viktor élettársa és gyermeke viszont hiányzik a listából. Ok ekkor még családon kívüliek. Az aláírók neveit mindazonáltal érdemes itt is reprodukálni, hiszen jellegzetes „úri" közeget testesítenek meg: „Cholnoky Lászlóné szül. Zombath Krisztina neje, Cholnoky Viktor, Cholnoky Jenő, dr. Cholnoky Ferenc, Zelovich Kornélné szül. Cholnoky Erzsébet, Cholnoky László, Cholnoky Endre gyermekei; Cholnoky István, dr. Cholnoky Ferenc testvérei; Cholnoky Jenőné szül. Barrois Nelli menye; Zelovich Kornél veje; Cholnoky Béla, Zelovich László unokái; Berky Károly, Zombath Pál sógorai; Cholnoky Ferencné szül. Bohuniczky Irén, Tánczos Miklósné szül. Zombath Mária sógornők."

Nem kétséges, Cholnoky, a „rossz fiú", a renitens ekkor (még) az „úri", családi konvenciók foglya volt, s felelőtlensége, érzéketlensége sem tagadható. A jelek szerint nem törődött tettei másokra háruló következményeivel. (Ez lehet az a személyisége egyik végletét jelentő „közöny", amelyre öccse 1917-es portréja is utal.) S ez a gyakorlat később is folyta83