Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Szepesi Attila: Sárkereszt: Pintér Lajos új versei, Schrammel Imre kerámiái
Talán nem véletlenül írtam a felsorolás elejére: gyerekkor, család, barátság. Ezek a fő-fő kulcsszavak Pintérnél. Először is a mindannyiunk számára kimeríthetetlen kincsesbánya, a gyerekkor. Az első nyolc-tíz esztendő, melynek minden visszafénylő arca, mezsgyéje, görbe fája, csigahéja és egyéb mikrovilága a csoda atmoszférájában áll. A kivirágzó Tisza röpdöső animulái. Egy havat lapátoló roskatag nénike. A hegedűkészítő nagybácsi. A folyó habján „kacsázó" kavics. A fészkéből kipottyan kisfecske. Egy virágzó körtefa. A sodrott falevelek által megszólaló szél. A téli kertben kergetőző őzek. Korai versei - egy-egy papírhajó a Tiszán. Egy fakanállal püfölt vasfazék. A tanyasi csőszkunyhó, meg a Tisza jegén - a hártyásodó lékek közt - átjáró, aztán a Kékgolyó utcai rákkórházban elfogyó apa. A város fölött keringő papírsárkány, vagy egy éjszakai viharlámpa. És a barátság. Gyümölcsöző kapcsolata például a tüneményes Schéner Mihállyal. A pokoljáróként is gyermekleikét megőrző festővel. Miskával. Aki - mint valamiféle ecsettel viaskodó mai (szintén lutheránus) Swedenborg - akkurátusán beszámol Inferno című, maga rajzaival illusztrált alvilági utazásáról. Elmondja, mit tapasztalt a gorgófejűek, a doboló hasúak, a szörnyű szirityek, a guttulák és felböfögő buboréklaskagombalapatyok, a zsebrekészek, a csibulák és a náluknál okosabbakat gyűlölő csotrogányok között. De említhetném Illyés Gyulát, aki nyájas levélben válaszolt az őt felkereső ifjú poétának. A nemzedékeket nevelő, és figyelmes szemét örökké diákjain tartó szegedi Ilia Mihályt. Baka Istvánt, aki nagybetegen még egy csepp mézért könyörgött, mint az antik fabula ingatag sziklán függeszkedő szerencsétlen hőse. A tilosban bóklászó Nagy Gáspárt. A világcsavargó Faludy Györgyöt és a világárva Hervay Gizellát. Vagy Tolnai Ottót, aki magát Vidéki Orfeusszá minősítve lépett Kosztolányi és Csáth Géza nyomába. Pintér Lajos legújabb könyve, a Sárkereszt Schrammel Imrével közösen alkotott „négykezes". Vagy - legyünk konzekvensek - inkább háromkezes. Mert - gondolom - a költő fél kezével, míg a keramikus mindkettővel alkot. Csábítana a szó: Pintér könyvét Schrammel kerámiái „díszítik". De hát nem díszítenek azok semmit. Vannak. Sárból és lélekből. A kötet címét adó sárkereszt a két mű találkozási pontja. Schrammel műve a kötet borítóján - a némiképp a Balaton-felvidék prasztbarokk feszületéit idéző sárkereszt, a Megváltó rogyott alakjával. (Pintér írja: „melyik az én / életem / sárkeresztje / melyik az én/ életem/ utak keresztje / talán volt a / csernus-tanya végén / a gortva-szölő / mellett/ az útelágazás".) Aztán egy női torzó és varázslatos bálvány, kapuzábét vagy uszadékfát idéző. Az elmúlást jelképező, széteső asszonyfigura. A sorsukba kövült „eladó lányok". Az arcvonásaikat veszítő, mégis derűt sugárzó Házaspár. (Pintér írja: „vedd le arcodról / az álcát/ vedd le arcodról / a maszkot / ezt a vackot / látni akarom / emberi orcád.") Amúgy semmi, vagy alig valami közös „tematika". Két szuverén mű távolsága és időnkénti összesurlódása. Ami a két műben mégis leginkább rokon, a faktúra. Ez eredetileg a festő ecsetkezelésére utal. Más műfajokban ez a szellemi érintés módja. Amit Weöres úgy hívott: a művész griffje - a német angreifen (megfogni, megragadni) szóból (amúgy Weöres-módra) mitizálva és magyarítva. A „mindvégig-élménynek" - mint említettem - megvannak a maga stációi. Az első, bizonytalan formateremtő kísérletektől az igazabb, az érdesebb valóságig. Az igazi versfaktúráig, mely szinte ugyanúgy kitapintható, mint a keramikus művei. Például Schrammel Múlandósága, vagy Pintér - Grezsa Ferenc emlékét idéző - verse, a Hattyú. Mindkettő hol bársonyosan sima, hol érdes felület. Csupa repedés és apró lyuk. Csupa rücsök és horpadás. A Sárkereszt, benne mindkét mű, a költőé meg a keramikusé, a maga törvényeit követi. Mindketten a maguk útját róják, melyek időnként találkoznak. Keresztezik egymást. Mindketten a maguk sorsát élik. Pilinszky vei szólva: az idő keresztjére feszítve. (Ziccer Kiadó, Kecskemét, 2014) 100
