Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - "… szeretet meg egy látcső": Gerold Lászlóval beszélget Ménesi Gábor
„...szeretet meg egy látcső" Gerold Lászlóval beszélget Ménesi Gábor Beszélgetőtársam elsősorban a vajdasági magyar színház és irodalom kutatójaként ismert, tanulmányait, kritikáit, esszéit legalább tucatnyi kötetben adta közre. Dolgozott a Magyar Szó, majd a Híd szerkesztőségében, évtizedeket töltött tanárként az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén.- Vezetéknevéhez először franciás hangzást társítanék, de akár germán eredetűnek is gondolhatnám. Honnan származnak a Geroldok? Mit tud családja történetéről?- Ha családfát kellene készíteni, bajban lennék. Csupán annyi bizonyos, hogy a Geroldokat Elzász-Lotaringiából Mária Terézia kolonizációs telepítése sodorta valamikor a 18. század vége felé a Bánságba, többek között éppen Tiszaszentmiklósra is, ahol nagyapám született. Mivel nemrég Aradon élő rokonokra bukkantam, ez arra utalhat, hogy talán azonos nevű nagyobb családegyüttes érkezett erre a vidékre, nyilván új és szebb élet reményében, amiből a Geroldok nem éppen fényes anyagi helyzetére is következtetni lehet. Az már kevésbé bizonyos, hogy német vagy francia származásúak lennénk. Kideríthetetlen, hogy franciára hajazó Zseroldok, ahogy gimnáziumi matektanárom meg festő barátaim, Maurits Feri és Kapitány Laci szólítanak, vagy német eredetűek lennénk. Ez utóbbira utal a németeknél vezeték- és utónévként is igen elterjedt, Géroldnak ejtett változat, továbbá hogy létezik egy délnémet Gerold nevű falu, ahol több ilyen nevű család él, s van egy Gerold-tó is. Ugyancsak ezt mutatja, hogy a családi kommunikációban is a német dívott, s hogy nagymama tulajdonomban levő, 1895-ös kiadású imádságos könyve gót betűs. Lényegében mindegy, hogy nagyapám francia vagy német volt-e, tény viszont, hogy igencsak keverék család lettünk. Apai nagyanyám, Simala, lengyel származású, anyai nagyanyám, Bíró, magyar, másik nagyapám, Szvétity, pedig elmagyarosodott szerb volt. Ebből a nációvegyületből, hasonlóan másokhoz, akik ezen a huzatos síkságon éltek és élnek, házasodtak, gyerekeket nemzettek, lettünk magyarok.- Hogyan határozta meg tájékozódását, gondolkodásmódját az a családi miliő, amelyben felnevelkedett, illetve szülővárosa, Újvidék szellemi közege?- Amint már utaltam rá, a család igencsak szerény körülmények között élt. Gerold nagyapám Nagybecskereken volt szállodai portás, másik nagyapám pedig Újvidéken szobafestő. A Gerold nagymama kilenc gyerekkel hamar megözvegyült, Újvidéken kifőzdét tartott. Édesanyám korán árvaságra jutott. Apámnak egészen fiatalon, nyolcadik gyerekként, elsősorban pénzt kellett keresnie, a moziban vizet, a gyakorlótéren a katonáknak cukorkát meg süteményt árult. Az elemi után a textilszakmában lett kereskedősegéd. Anya polgárit végzett, majd mielőtt férjhez ment, tisztviselő volt. Míg apa műkedvelősködött, visszahúzódó természetű anyám olvasni szeretett. Éjjeliszekrényén mindig volt könyv, és örömmel vette, ha felolvastam neki, miközben ebédet főzött. Amióta az eszemet tudom, mindennap volt újság a házban, s már kisiskolás koromban könyveket vásároltak nekem. 63
