Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - Borsodi L. László: A dialógusként felfogott, érdekmentes hagyomány elmozdulásai: Baka István Szaturnusz gyermekei című versciklusáról
A teljes reményvesztettség mélypontján a versvilág újabb dimenziójaként (harmadik gondolati egységként) megjelenik motivikusan a Darázs-szonettekre előreutaló méz motívuma.43 Míg a Kazinczy-kódex verembe esett embere látja a mézet lecsöpögni, és „adá ű magát tellyességgel az kisded méznek meg-kóstolására"44, addig a Baka-vers lírai énje számára „az élet értelmévé válik, megízlelése az élet maradéktalan birtoklásával lesz egyenlő":45 „Mindent feledtem és csak arra vágyom / Hogy az a csepp amely a messzi ágon / Csimpaszkodik elváljon tőle végre / S hulljék kinyújtott nyelvemnek hegyére". A költemény befejezése (mint utolsó gondolati egység) azonban groteszknek láttatja a mézcsepp és a verembe esett ember viszonyát:46 „Hadd ízleljem utolszor azt a mézet / A múló édes evilági létet / Egy csöppbe pillanatba sűrűsödve / Aztán taszíts a legmélyebb gödörbe". Mintha Babits Mihály Jónás könyve cethalban kuksoló, öntudatos Jónásának frivol kérését hallanánk, a megszólított Úrnak pedig „lehetősége van kiteljesíteni vagy csonkán hagyni az ember életét. A csimpaszkodó csepp lecsöppenése azonos az Úr által adható megvilágosodással, amelynek fényében a verembe, az életbe esett ember meglátja, hogy az élet valódi lényege az elmúlásában van,"47 Mivel élet, halál, Úr, lírai én és vágyakozás a vers egészének retorikai szerkezetében, intertextuális kapcsolódásaiban és a mottó által jelölt paratextushoz való viszonyában válik jelentésessé, ezért ennek a versnek a tétje is elsősorban a hagyományhoz való viszony, a költemény a ciklus többi verséhez hasonlóan az alkotói teljességre, a tökéletes nyelvre lelésre való törekvésként interpretálható: „A verembe esett ember a szavak és tagmondatok dzsungelében tévelyegve lel rá arra a szóra - egy csepp méz -, amely megállítja ezt a rémült és révült menekülést, ajzott űzöttséget, ám csak rövid időre, mert a vágy megfogalmazásáig a számvetés, az eltelt életre való visszatekintés ziháló ritmusa veszi át újra az uralmat. "48 49 Az Egy József Attila-sorra című versben megfogalmazott költői program továbbírása az Egy csepp méz, amelyben az érdek nélküli hagyomány teremtődik tovább: az irónia által megszüntethető újabb Maya-fátyol újabb megszüntetési kísérlete a vers, útban a szubsztancia, a homály nélküli, a költészetben feltárulkozó tiszta tudás felé. A lírai én „az egy csepp mézbe sűrűsödő esszenciális állapot, a végső értelmezés, egyszeri megértés elérésére vágyakozik. Ami ebben meggátolja, az azonban úgy tűnik, nemcsak a lét (emberi és szövegbeli) végessége, de alapvető nyelvfilozófiai dilemma is. A nyelvi megelőzöttség problematikája, a végső jelölő elérhetetlensége, az egyetlen nagy jelentés fólfejthetetlensége. (...) A végső jelentés, akárcsak az isteni szféra, elérhetetlen.'"19 A beteljesülés elérhetetlenségének tudatában folytatja az Egy csepp méz monológját a Kegyelmi záradék, amelyben a ciklus eddigi verseiből is ismert számkivetettség léthelyzetét körvonalazó kifejtett hasonlók halmozása elsősorban a költői nyelv korlátáira hívja fel a figyelmet. A hasonlatokban megjelenített képek ugyanis nem azt fejezik ki, hogy a lírai én léte azonos a képekben megjelenített léthelyzettel, hanem azt állítják, hogy megközelítően olyan, de pontosan nem nevezhető meg, tehát a végső jelentés - akárcsak az Egy csepp mézben - nem érhető el, az „oly váratlanul ért a kegyelem" hátravetett hasonlított a hasonlókból következően pedig egyszerre fejezi ki az egzisztencialista értelemben vett 43 A Baka-vers mézmotívumának intertextuális kapcsolatairól 1. Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 236-237. 44 Kun Árpád idézi: Egy példázat, 1369. 45 Uo. 46 Vő. uo. 47 Uo. 48 Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 237. 49 Bordás Sándor: „Lapozzföl engem és leszek" - a Baka-líra mézesmadzaga, 77. 57
