Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - Borsodi L. László: A dialógusként felfogott, érdekmentes hagyomány elmozdulásai: Baka István Szaturnusz gyermekei című versciklusáról
a verembe esett ember motívuma, akinek üldöztetését csak a mottó indokolja:37 „Azkik az testi gyönörösségeket kévánják, és az ű leiköket éhhel hagyják meghalnia, ezök hasonlatosak az egy embörhöz, ki mikoron futna az unikornis vad előtt, hogy űtűle meg ne marattatnék, egy nagy verőmbe el-béesék. .."A paratextust a beszélő egyes szám első személyben szólaltatja meg, és így „belső struktúrájában és értékrendjében átalakul, ugyanakkor a történet szintjén nem változik, egyetlen pont kivételével: a vers verembe esett embere, ellentétben a példázatéval, nem ízlelheti (még?) meg az egy csepp mézet, igaz, éppen a belső átstrukturálódás miatt az már nem azonos a Kazinczy-kódex »kisded mézével«".38 Az újramondás tehát nem rekonstrukciót jelent, hanem újrarendezést. A lírai én a példázatbeli verembe esett ember sorsát személyes sorsaként definiálja; szenved a gyermekeit felzabáló Szaturnusz inkarnációjaként a maszkon áttűnő maszkként értelmezhető unikornistól: „Űzőbe vett az unikornis engem”; „Dugóhuzó-csavarodásu nyársat / Szegzett reám ha feldöf rá kiránthat / Mint parafát palackjából e létnek”; „Futtám előle hát lélekszakadva / Halálom forrón fújtatott nyakamba"; „Lökött tovább iszonyba kárhozatba". A költemény első gondolati egységéről39 40 szólva Kun Árpád azt írja, hogy Bakánál az unikornis az üldöző, de „máshol őt is le lehet vadászni, méghozzá úgy, hogy csaléteknek egy szüzet kell kitenni, akinek az unikornis az ölébe akarja vetni magát. A szemfüles vadásznak ilyenkor kell közbelépnie (...). Mivel pedig a példázatban és a versben az unikornis a halál is, halál és nemi erőszak véresbrutális egysége lebeg a sorok mögött. Baka unikornisa nemcsak szelíd és könyörtelen, de cinikus is, amikor »játszva üldöz«.'”10 A következő mozzanat (a második gondolati egység) már a verembe hullt embert láttatja, akit az új helyzet új reménnyel táplál („Bokrocska nőtt a szélin abba végül / Beléakadtam s hittem a veszélytől i Megmenekedtem”), de kiderül, hogy a biztonság csak illúzió. Új léthelyzete ugyanis újabb fenyegetéseket tartogat, amelyeknek allegorikus kifejezői a fehér és fekete „egérke", a négy mérges kígyó és „egy rusnya sárkány". A megidézett példázat egyértelműségéhez képest a versben a meglevő elemek új retorikai szerkezetekbe rendeződnek, a lírai én pedig folyamatosan újraértelmez, ezért a „veszély elől és a mardosó vadállatok elől menekülő lírai én, a verembe esett ember hite (...) egyúttal pedig a Példát... értelmező, a hagyománnyal küzdő versbeszélő hite is, mely éppen retorikailag kap hangot,"41 42 megalapozva a versnek a késő modern hagyományszemlélet horizontjában történő értelmezhetőségét. A mardosásra kész kígyók megjelenésével feltűnő mardosó kétely a versbeszélő értelmezői dilemmájának jelölője is: „Kétely abban, hogy amikor maga is a Példa...szövegét »olvassa« és versben beszél, akkor nem ugyanolyan cselekvést végez-e, mint a nemi praxist gyakorló: folyamatosan jövőbe tekintve, állandó újraalakításban bízva csupán egy végtelen folyamat része."*2 37 Vö. Nagy Gábor: „.. -legyek versedben asszonánc", 236. 38 Kun Árpád: Egy példázat, 1367. 39 Kun Árpád tanulmányából kiindulva a verstagolódás alapjának a példázat cselekményét tekintem (vö. Egy példázat, 1368) azzal a kiegészítéssel, hogy ez a szerkezeti tagolódás elválaszthatatlan a beszédhelyzet módosulásának és a vers intertextuális-motivikus kapcsolódásainak értelmezésétől. Úgy vélem, ezen a ponton interpretációm találkozik Bordás Sándor okfejtésével is, amely szerint „a vers struktúrájában követni látszik a Példa... kettős (példa-magyarázat) szerkezetéből adódó duplikációs eljárást. Míg azonban az előszöveg ezt azonosításokkal teszi, addig a versszöveg a maga műfaji keretei között megismétli, újból felsorolja a struktúra egyes elemeit." In: „Lapozz föl engem és leszek" - a Baka-líra mézesmadzaga, 72-73. 40 Kun Árpád: i. m. 1368. Bordás Sándor megfogalmazása tovább árnyalja Kun okfejtését. Szerinte a példázatban a halált jelentő unikomishoz képest erőteljesebb a testi vágyakhoz köthető jelentéskor. Vö. i. m. 74. 41 Bordás Sándor: i. m. 75. 42 I. m. 76. 56
