Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - Borsodi L. László: A dialógusként felfogott, érdekmentes hagyomány elmozdulásai: Baka István Szaturnusz gyermekei című versciklusáról
A Három apokrif második darabja, az Izolda levele a Mária Magdolnában megkezdett apokrif versbeszéd szerves folytatása. Az alkotói kín metaforájaként értelmezett Mária Magdolna gyötrelme kerül itt új összefüggésbe. A vers „a szerelmet és a halált parafrazálja ironikusan, úgy tematizálja, hogy kozmikus távlataitól, intertextuális vonásaitól fosztja meg":27 „Nem mehetek foglalt minden napom / De hidd el nékem is sajog sebed / Futok hozzád amint lesz alkalom / És akkor akkor meghalok veled". A költemény a Trisztán sebe című vers újramondása, „amely a történetet, a várakozás kétségbeejtő alaphelyzetét Izolda maszkjában mondja újra"28, „ironizálva a szerelmi történeten, palinodikus jelleggel visszavonva mintegy a szenvedélyt s annak hőfokát is".29 A szerelmi beteljesülés illúzió voltánál azonban többről van szó: amellett, hogy hitelteleníti az előző vers Mária Magdolnája eltökélt várakozásának értékét, megvonja a reményt a Trisztán sebe című vers beszélőjétől, aki halálának mondja ki. Amennyiben Trisztán és Mária Magdolna alkotói kínjáról van szó, Izolda hangja úgy is értelmezhető, mint válasz Mária Magdolna kétségbeesett dialóguskezdeményező próbálkozására; eszerint a megnyugvás, a költői szóra lelés elmarad, az alkotóra, akárcsak a száműzöttre, nem vár békés rév. így lesznek Aeneas, Fredman, Trisztán és Mária Magdolna rokonok, a költői szó számkivetettjei.30 A Töredék már nemcsak a teljesség hiányának a kifejezője, hanem annak is, hogy a költői nyelv is töredékes. Ezért nem következhet be a teremtés jutalmaként a beteljesülés, hiszen bár mindent megtett önmagát a mesebeli okos lányhoz, „az alkotó találékonyság és eredeti- ség, egyszersmind az emberfelettien küzdelmes újrateremtés"31 allegóriájához hasonlító beszélő („már minden kérdésedre megfeleltem / lenyúztam a malomkövet" stb.), az alkotóra és az alkotásra „Hádész birodalmának világnyi árnyéka vetül"32, akárcsak az ajánlásban megnevezett, a Baka költészetével rokon költőnők, Marina Cvetajeva és Hervay Gizella életművére. A versben a szerelem a halálba való vágyakozásként fogalmazódik meg, amely arra vonatkozó könyörgésként értelmezhető, hogy a költői nyelv által eljusson az abszolútumba, hogy így megvalósuljon az örök vágy hiposztázisa.33 Gyanítható, hogy a könyörgés megmarad a maga monologikus szólamában, az örök vágyakozás rettenetében, ezért a gon- dolkodói-alkotói száműzetés, az alkotás mint (apokrif) passió újabb körei következnek. Ami a statikusnak ható Töredékben a végtelennel való egyesülésre irányuló kérés, az a dinamikus Egy csepp méz című (látszólag példázatos) költeményben a létet mint üldözöttséget megélő, a haláltól állandóan menekülő ember hol lemondó, hol bizakodó lélekállapotának a kifejeződése.34 A vers - amely az isteni hatalmasságokhoz fohászkodó ember látomása - a 16. századi Kazinczy-kódexből ismert Szent Barlám és jozafát legendájában található A verembe esett ember című példázatnak az újraírása35 36, „megtartva látszólag annak alaptézisét: test és lélek metafizikus oppozícióját" 36 A mottó paratextusából származik 27 Fried István: Van Gogh szalmaszéke, 101. 28 Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 213. 29 Szigeti Lajos Sándor: „Te is megháromszorozódsz előttem", 15.; még in: Vendégszöveg és vendéglét, 149.; Az erotikus hármasok, 60. Nagy Gábor is idézi: uo. 30 Vö. Fried István: Van Gogh szalmaszéke, 101. 31 Valastyán Tamás: Apokrif alázattal és vakmerőséggel, 110. 32 Uo. 33 Vö. i. m. 107. 34 Vö. Budai Katalin: „E vers megírja azt, aki e verset írja", 276. 35 A legendába ágyazott Példa az egyszarvúról és a verembe esett emberről című példázatból a mottó csak az első mondatot idézi, a vers elmeséli a teljes történetet. 36 Bordás Sándor: „Lapozz fői engem és leszek" - a Baka-líra mézesmadzaga, 72. 55
