Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 9. szám - Borsodi L. László: A dialógusként felfogott, érdekmentes hagyomány elmozdulásai: Baka István Szaturnusz gyermekei című versciklusáról

jelenlegi nem felel meg az eszmének.17 Ez az irónia lehet az új elv, amelyből tovább épül Baka világa, megszüntetve a szentenciákat, rámutatva „szentenciákra építő gondolkodásunk hiábavalóságára".18 Az irónia szüntetheti meg Maya fátylát, hogy eljusson Baka a szubsztanciáig, amelyről azt írja Fried István: „Ha beavatásról van szó, felbukkan a misztérium lehetősége; a világ-tudatlanságból a világtudásba lépés esélye; s annak reménye, hogy a gyarló megnevezési gesztus rámutathat a tárgyak ama nevére, amelyben tulajdonságuk- lényegük feltárja magát."19

Miután „magához asszimilálja az utómodernségnek a leginkább József Attilához fűzhető gondolati-nyelvi törekvéseit (...), az írás írássá, dallamformáló lényeggé válásának"20 reményében íródik tovább Baka István költői hagyománya. A kanonizált bibliai szövegek dekonstruálása által megsemmisített hagyomány helyére a Három apokrif című kisciklussal az apokrifot emeli be saját kánonjába, hivatalosítja az érdekmentest, és el is bizonytalanig, hiszen a három női versbeszéd (Mária Magdolna, Izolda és a mesebeli okos lányhoz hasonló, az ajánlás okán is női beszélőt idéző lírai én) nem hiteles szent szöveget feltételez. Mivel azonban nem köti a kánon érdeke, kánonon kívüliségükből eredő szabadságuk lehetővé teszi, hogy maguk képezzenek kánont. Erre a Baka István korábbi verseiből visszatérő motívumok is feljogosítják, visszamenőleg is apokrif iratokként olvastatva Baka verseit.

Az apokrif evangéliumot idéző Mária Magdolnában a Fredman szonettjeiből, a Gecsemáné vagy az Én itt vagyok című versekből ismert istenkereső várakozás motívuma azt bizonyítja, amit a Rába György tanulmányával21 vitatkozó Nagy Gábor állít: nem lehet, és nem kell tagadni ennek a költészetnek a gnoszticizmussal vagy a manicheizmussal való rokonságát, de az sem igaz, hogy Baka kései verseiben a Gonosz hatalma alatt álló világképet rajzolna.22 Az apokaliptikus várakozásban gyötrődő Mária Magdolna Viktor Szosznora Első ima Magdolnához című versének Krisztus-monológjával dialogizálva23, kétségbeesve, de a hit hangján az Úrhoz szól, felajánlva magát neki: „Fekete szoknyás harangodat, Uram, inkább repessz meg! / Mert megreped a Föld szíve, ha én megkondulok." Amennyiben a „megkondu- lok" a költői megszólalás és az alkotástól elválaszthatatlan kín metaforája, akkor a várakozás hiábavalósága, a végítélet elmaradásának rettenete az emberin túl a költői küldetés be nem teljesítésétől való félelem is, attól, hogy nem lát be Maya fátyla mögé, nem lesz a tiszta tudás birtokosa. Ezért erkölcsi kérdés visszautasítani Szosznora Krisztusának kérését („Mesét, mesét kell költened / énrólam, Mária."), és ez már a palimpszesztben megragadható költő (mint szerep) Trisztánéhoz hasonló vergődése:24 „Oly kínok zendülnek meg bennem, hangom kiveri / a holtakat a földből".25 Nem véletlen, hogy a dialógus válik hangsúlyossá a vers végén („Templomod küszöbén várok reád, Uram"), hiszen Baka dialógusai „kétségbeesésből, teljességigényből, útkeresésből adódó kérdések-válaszok - magányról, Istenről, alkotásról..."26

17 Vö. i. m. 302-303.

18 Szigeti Lajos Sándor: A törvényként működő érdek, 168.

19 Fried István: Van Gogh szalmaszéke, 91.

20 I. m. 89.

21 Vö. Rába György: Sátán és Isten foglya, 285.

22 Vö. Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 78.

23 A Baka- és a Szosznora-vers párhuzamairól 1. Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 118-119.

24 Vö. i. m. 119.

25 Trisztán és Mária Magdolna szenvedésének párhuzamáról 1. Kanizsai Dávid: „Ejtik mindörökre", 101.

26 Ekler Andrea: A Magdolna-szüzsék és motívumaik, valamint ezek interpretációi Baka István, Viktor Szosznora és Borisz Paszternák költeményeiben, 32.

54