Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Nem korszerű szeretnék lenni, hanem időszerű: (Németh János keramikusművésszel beszélget Ménesi Gábor

Nem korszerű szeretnék lenni, hanem időszerű

Németh János keramikusművésszel beszélget Ménesi Gábor

Borongós, szeles, esőt ígérő októberi péntek délután. A pesti gyorsvonat a hosszú út végén lassan, fáradtan gurul be a zalaegerszegi vasútállomásra. A peronon Németh János várja érkezésem, szívélyesen fogad, gondjai ellenére is derűt sugároz. Készségesen kalauzol el szállásomra, hogy aztán - csomagjaim elhelyezését és némi pihenőt követően - újra találkozzunk a város főterén. Utunk a Göcseji Múzeumba vezet, miközben szemügyre vesszük néhány köztéri alkotását. Az utcán lép- ten-nyomon ismerősbe botlunk, akik tisztelettel köszöntik a mestert. Nem csoda, hiszen születése óta, immár több mint nyolcvan éve itt él, mindig hű maradt a városhoz, jól ismeri annak valamennyi szegletét. A múzeumban, az egykori Mecénás Galéria területén kapott helyet Németh János állandó kiállítása, boltíves pincerendszerből alakították ki a termeket. A szép téglaburkolat s a fehérre meszelt falak méltó hátteret adnak a kerámiaalkotásoknak. A bejáratnál a művész által tervezett „cégér" fogadja a látogatót, vezetékneve betűi egy életutat rajzolnak ki. Egyiken bimbóról felröppenő madár látható, a „t" betűből pedig életfa nő ki, a tetején tudós bagoly ül. Abban a kivételes szerencsében lehet részem, hogy Németh János személyesen kalauzol a művek között. Csaknem mindegyikhez fűz néhány gondolatot. Fellelhető itt az életmű valamennyi irányának néhány reprezentatív darabja, vagyis az edények, korsók, butéliák, tálak, kerámiaszobrok, kisebb domborművek mellett néhány nagyobb köztéri munka makettje is elhelyezésre került. Németh pályakezdése óta erősen támaszkodik a népművészetre, alkotásain, melyek legfőbb témái, motívumai a Bibliában, a mitológiában, a legendákban és a magyar mondavilágban gyökereznek, átsejlik az ősi fazekasság hagyománya, formavilága.

Másnapra eloszlanak a felhők, reggel már napsütésben állok a levéltár épülete előtt. Beszélgetőtársamra várok, aki hamarosan megérkezik kocsijával. A Páterdomb felé tartunk, ahol műteremlakása található. Az elnevezés onnan ered, magyarázza útközben, hogy ez a terület valamikor egyházi birtok volt, kiterjedt szőlővel és földterülettel. Már a kertben agyagszobrok mellett haladunk el a bejárón, s a művész otthonába lépve bármerre nézek, szinte mindenütt egy-egy alkotását vehetem szemügyre. Helyet foglalunk a műterem asztalánál. Németh János kávéval, aprósüteménnyel kínál, és mesélni kezd, mindenekelőtt gyermekkoráról.

77