Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Fehér Zoltán József: Az Anibel titka
A gépirat4 Az ATTIS gondosan bekötött gépirat, címoldallal, tartalomjegyzékkel ellátva. Állapota kifogástalan, bár látszik, hogy olvasták, használták. Terjedelme 706 oldal. Lapszámozást minden gépelt oldal kapott, a címoldaltól a tartalomjegyzék utolsó lapjáig. Szöveg csak a rektókon látható, a vérzők üresek. A címoldalon gépelt évszám: 1950. Ugyanott Határ Győző kézírásos dedikációja, ami itt nem csupán a lelet értékét növeli, hanem ami most sokkal fontosabb, hitelesíti azt: Láng Rudolfnak / Benne hívét tisztelő igaz barátja / 1950 január 4 / Határ Győző5 A dedikáció dátumából következően a műnek már 1949-ben el kellett készülnie. Ugyanerre következtethetünk abból is, hogy néhány nappal később (január 13-án), sikertelen határátlépési kísérletét követően, Határ Győző börtönbe került, s onnan csak 1952 szeptemberében szabadult. A gépirat tisztázat voltát a benne lévő dedikáción kívül bizonyítja a többpéldányos gépelés ténye, valamint az is, hogy kézírásos áthúzás, bejegyzés, javítás - a nagyon csekély számú gépelési hiba korrekcióján kívül - nem található benne. A gépelés minősége profi gépíróra utal, mégsem biztos azonban, hogy Határ Győző e munkánál, mint egyébként számos más esetben, igénybe vette gépírónő segítségét, hiszen maga is kiválóan gépelt. Ugyanez igaz a gépirat kötésére is - keménytáblás, bordó-fekete papírkötést kapott -, nem kellett feltétlenül könyvkötőhöz fordulnia sem (1949-ben ez nem is lehetett veszélytelen egy ,,szamizdat"-tal...), könyvet kötni is tudott. A betűk élessége és a papír minősége (vékony másolópapír) arra utal, hogy e példány a gépiratnak nem az első, hanem inkább harmadik, esetleg negyedik példánya lehet. Azt nem tudjuk, hogy a gépirat hány példányban készült, azt azonban igen, hogy Határ egyéb, a megjelenés reménye nélkül készült műveit is terjesztette gépiratban barátai, megbízható emberei körében. „Mert többnyire volt eszem, hogy gépelményeim másolatokkal készüljenek, és a kópiákat igyekeztem szétosztani, jó helyen elhelyezni" - mondja erről maga Határ Győző.6 Azt sem tudhatjuk, hogy az Attis gépelt példányaiból hány maradt fenn, később azonban érvelni fogok amellett, hogy az 1953-ban föllelhető példányokat Határ Győző valószínűleg igyekezett visszaszerezni, eltüntetni. Az a tény, hogy tisztázott gépiratát címoldallal, tartalomjegyzékkel látta el, bekötötte/ beköttette, s hogy dedikált példányt adott belőle (vélhetően nemcsak Láng Rudolfnak, hanem másnak is), arra utal, hogy a művet szerzője akkor, 1949 végén, 1950 elején, késznek tekintette. Különösen annak tükrében, amit éppen az Anibeliel kapcsolatban, az EZetá f-interjúban Kabdebó Lórántnak mondott: „Hiszen tudod, ismersz, soha semmit nem mutatok, amíg nincs egészen kész; az Anibel pedig messze volt a késztől" - Kabdebó Lóránt kérdése arra vonatkozott, hogy a készülő munkát (itt valóban 1953-54-ben) Határ Győző megmutatta-e Szőllősy Klárának.7 4 Maga a gépirat e dolgozat megjelenése után a Petőfi Irodalmi Múzeum Határ Győző-gyűjteményében lesz megtalálható. 5 A dedikáció címzettje Láng Rudolf (1904-1991) festőművész, a Vígszínház (akkori nevén a Magyar Néphadsereg Színháza) jelmeztervezője. 6 Határ Győző: Életút 1-IIL, Életünk Könyvek, Szombathely, 1993-94-95 (a továbbiakban Életút), 1/127. 7 Életút 11/381. 75
