Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - A. Gergely András: Történetek nyoma, terek világa, mindennapok értelmezései

lyekből egyetlen egy csupán az eszlári dráma, s a több korábbi közül is a legsúlyosabb feltárás Kövér György monográfiája.

Tárgyvilág, lakáskultúra, viselet mindennapjai Halason

Szintúgy a hazai mikrotörténet-írás hagyományait, jelen esetben épp francia konvencióit követő monografikus mű Granasztói Péter munkája is2, kinek ez nem csupán doktori értekezése, hanem másfél évtizedes kitartó érdeklődésének és néprajzos gyűjtésének leletgazdag áttekintése lett. A szerzői szándék nem puszta inventárium készítése valamely helytörténeti múzeum kedvéért, hanem a lakáskultúra, a fogyasztás, a gazdálkodási hagyományok, szakmák, iparok, korszakok, társadalmi rétegek és foglalkozási csoportok körvonalainak megrajzolása apró árnyalatokban is, melyek jelentéshorizontján a tárgyi világ értékeit, presztízsét, eszközfunkcióját, a hagyatékokat, értékhierarchiákat, „módikat", stílusokat, lakótereket, házformákat, szobabelsők rendjét és funkcióját veszi valamifajta „funkcionális lajstromba", kiegészítve a gesztusok nyelvével, az életmódelemekkel, a polgári változás kezdeteinek kisvárosi szubkultúra-hordozóival is. E hosszú mondat valójában csak tizedelése, spórolós kivonata a tartalomjegyzéknek, s aligha rajzolhat teljes képet anélkül, hogy a mindennapi élet, a luxus, a divatok változása, az életmódmodellek lehetséges és tényleges alakulása megannyi változatához életes példákat felsorakoztató Szerző művét ne mérlegelnénk vagy értékelnénk sokkal többre.

Granasztói ugyanis a hazai társadalomtörténet-írásban kialakult és egyre nagyobb teret nyerő történeti néprajz, anyagi kultúrakutatás, szokáskutatás, lakáskultúra-felmérés olyan irányát követi, melyben a mindennapi lét legapróbb jelei nem csupán muzeo- lógiai adatok, háttérképek vagy kietlen listák, hanem emberi életutak élő elemei, jelen- téses univerzumai, a társadalmat strukturáló, s e struktúrát a viseletben, gesztusokban, létmódokban árnyaltan hordozni képes tárgykultúrában megformáló teljesség elemzési lehetőségei is. A muzeológiai közelítés, a néprajzi adatbázisok használatának mintegy szociometriái „olvasata" szinte kínálja is ezt a lehetőséget, s a halasi kutatások monografikus köteteiben is szereplő szerzők láttatni engedik immár saját akadémiai tudástárukban fölhalmozott részkutatásaik összefoglalásait is. E tudástartományban többen (a föntebb felvillantott képből Kövér György is) kiváló társai-követői a Benda Gyula által megkezdett hagyatéki leltárkutatásoknak, inventárium-elemzéseknek, s még jó páran annak a Bácskai Vera által megalapozott mezőváros- és kereskedéskutatási irányzatnak is, amely élettel tölti meg a városi teret, árucikkekkel a piacot, értéktartalmakkal a cserekapcsolatokat, presztízs-tőke elemzésével a rokonsági relációkat, s fölfejthető szövetet lát meg a városi lét lenyomataiban, életvezetési modellekben, beruházási stratégiákban, ünnepekben vagy hétköznapokban, divatokban vagy normákban. Sok ilyen demográfiai és szociokulturális tünemény rejtekezik a tárgyak, bútorok, használati eszközök, viseletelemek, stíluskultúrák és értékrendek belső világában, melyek egyszerűbb, leltárformájú fölsorolása (épp innen látszik immár, mennyire!) unalmas maradt mindaddig, míg vallomásra nem fogták, elmesélni nem hagyták, használati vagy hatóterükben értelmezni sem próbálták jellemző vonásaikat, tárgyi mivoltuk emberi lényegét, funkcióik változástörténetét. Fontos, korszakos opus Granasztóié, melyben az alföldi mezőváros polgári hagyományainak, a városi társadalmak rétegződésének és jelentés-univerzumainak aprólékos

2 Granasztói Péter: Az eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyi világ tükrében. (Kiskunhalas 1760-1850). Néprajzi Múzeum, Budapest, Tabula-könyvek 10., 2010, 392 oldal.

101