Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - A. Gergely András: Történetek nyoma, terek világa, mindennapok értelmezései
rajzolata jelenik meg leíró mintázatok révén, a megértés határain belülre vezetve olvasót, kutatót, pedagógust, történészt, stíluskutatót vagy szociológust akár. Hétköznapi létek, mindennapi életvilágok gazdagsága mutatkozik e kötetben, mely a történelmet újraélni és megszemélyesíteni úgy segíti, ahogyan a múlt idők vallomásai, vallások megértése, emberi és csoporttörekvések sokágú összefüggésrendszere az időbeli rálátást kínálja. Ez elemző pillantásban ha el is tűnnek a mindennapok, de csak a nyomukba szegődő emlékezet újabb percei és évszázadai kedvéért, vagy azért, hogy névtelen hősök, mintakövető polgárok, újabb hétköznapi „aktorok" megismeréséhez biztosítsanak forrásanyagot a részleteik elemzésében a felfedezés örömét meglelő kutatóknak. Hősies szereplőválasztás - mediatizált névtelenség Eric Hobsbawm olyan szerző, aki markában tartja az időt, s ha olykor elő is veszi, csupán újraszemléli, nevet ad neki, rendszerbe tagolja valami egyébbel összefüggésben. Nemcsak a Primitív lázadók-at tanultuk Tőle már a hetvenes években, de ma is sugárzik Felőle a tudnivaló, a história értelméről és értelmezéséről való magabiztos meglepetések tömege. A forradalmak kora, a Tőke ideje, a Nacionalizmus, a szélsőségek és a Birodalmak kora mind-mind olyan metszetek, melyekben a névtelenség, az átmenetiség biztonsághiánya, a nagy vállalásokban bővelkedő merszek, nekibuzdulások, s főleg a helyi közösségekben, szubkultúrákban, mikro-miliőkben zajló érlelődések kapják a főszerepet, vagy ha azt nem is mindig, akkor a reflektorfényt. A Hétköznapi hősök. Ellenállók, lázadók és a dzsessz című kötetében felvázolt marginális világok, keresztnevükön szólított termelők, férfiak és nők ikonjai, gazemberek és banditák környezete, munkáshagyományok és szakszervezeti szervezetköziség határozzák meg ezeket a körülményeket: politikus cipészek, viktoriánus dámák, avantgárd alkotók, földfoglaló szántóvetők, kőhajigáló diákok, szexuális szabadosok lakják ezt a király tálán és nagyemberek nélküli históriát, melynek egészét az utókor is hajlamos „nagyképűen lekezelő" gesztussal „kisemberek világának" elnevezni. A „kisemberek nagysága" csak perspektíva és kontextus kérdése - ők maguk, az érintettek, a hétköznapi hősök éppúgy átélik a történelem mivégre-való- ságát, mint a föléjük magasodó úrhatnám világ lakói, csak talán kevesebb köröttük a média, a celebritás, a reflektorfény vagy a csinnadratta. Azazhogy, saját közegükben épp annyi hírnév, rangképesség, napi történelmi szereptudat, sőt „melós dicsvágy" lakozik, amennyi a többi presztízsvilágokban, csak éppenséggel másképpen is élnek vele. A „vidék hagyományai" olyan tradicionális parasztoknak fontosak, akik életműve maga a termelés-termés-természetalakítás; az érzelmek és tettek a gyári munkásnak éppúgy lehetnek ébresztői, mint a mozgalmároknak vagy hivatásos érdekképviselőknek; s végtére a városi „hősök és gazemberek" is ugyanúgy sztárjai egy mindennapi életnek, mint az instant fogyasztásra szánt megasztárok. Hobsbawm mindig is a világ sorsát napra nap alakítani képes érdektelenség látszatokra helyezi a hangsúlyt, fölbirizgálja a figyelmet olyan tüneményekkel, mint például a bevándorlók körüli hangulatkeltés, az idegenektőli félelem gépezete, az inautentikusnak tetsző viselkedések normává válása stb. Ezt az alaptételt, hogy ugyanis az emberiség döntő többségét a garantáltan névtelenül maradó emberek alkotják, szinte könnyű is lenne elfogadni, ha nem épp azt bizonyítaná (munkáskáderrel, szövőlánnyal, bevándorolt prolival, menekült avantgárd művésszel és társaikkal példálózva), hogy életük ugyanannyira izgi, mint bármely nemzeti hősé vagy sztáré, csupán kevesebb a „fejfény", mely a médiát vonzaná, de cserébe több a szűkebb környezet megértő és elfogadó jovialitása. E negatív vonzerő éppen 102
